Domanovszky Sándor: József nádor élete I. második rész (1944)
Az 1807. évi országgyűlés
helyett Erdődy József gróf alkancellár intézte az ügyeket, s az előadó tanácsosok sorában 1790 óta történt változások a nemzeti ügyre nem voltak éppen kedvezőek. Ürményi József ós Pászthory Sándor szelleme helyett az egészen aulikus álláspontra átallott Almásy Ignác túlzott felségjogvédelme éreztette hatását. Annái feltűnőbb volt a Finanzhofstelle, a pénzügyminisztérium véleménye. Ez ugyan nem tartotta összeegyeztethetőnek a német tartományok érdekeivel s a felségjogokkal a korlátlanul szabad magyar kereskedelmet, de mégis szükségesnek ítélte, hogy a király kijelentse, hogy amennyiben a magyar termények kivitele nincs kárára az állam javának, azt nemcsak nem fogják korlátozni, hanem fokozatosan még meg is könnyítik, valamint, hogy Magyarország e tekintetben nem fog mostohább elbánásban részesülni, mint az örökös tartományok. Hajlandó volt a vámok új megállapításánál méltányos figyelemben részesíteni a magyar termelést, Magyarországon külön lerakóhelyeket berendezni, habár az a kijelentése, hogy Magyarországnak gyárai nagy számánál fogva nincs oka az osztrák ipar monopóliumától félni — nem tett tanúságot elfogulatlanságról. A királyi propozíciók elintézése elé gördülő akadályok elhárítására fölterjesztett fölirat érdemleges elintézését az udvarban egyáltalán nem tartották sürgősnek. Ámbár a magyar kereskedelem kérdéstömegéről a rendeken kívül már a kereskedelmi bizottság, >a magyar kancellária, a Finanzhofstelle, a magyar helytartótanács és a nádor is kifejtették véleményüket, ezeket a véleményeket —• elég későn, július havában — még az államtanács elé vitték. 80 Ez akkor már új szervezetében, illetőleg inkább csak egy részében kicserélt személyzettel működött. A referátumot a magyar ügyek Somogyi mellé adott második referense, a nagy munkabírású horvát Bedekovics Szerafin Ferenc készítette, aki a rendek kívánságát ugyan egyrészt nem tartotta összeegyeztethetőnek sem a német tartományok érdekeivel, sem a felségjogokkal, ós Magyarország önállóságát is rosszindulatúan említette, de azért nagyrószben mégis a legtöbb pontot illetőleg a kéréseket indokoltaknak, a kért megoldásokat, ha szűkebb keretekben is, megadandóknak tartotta. Lojalitását
