Domanovszky Sándor: József nádor élete I. második rész (1944)
Az 1807. évi országgyűlés
főképen azzal iparkodott bizonyítani, hogy a magyar érdekek mellett az osztrák érdekeik ugyanolyan elfogulatlan védelmezőjének szerepében lépett föl, a magyar borkivitel osztrák akadályainak határozott megszüntetése mellett például ugyanolyan határozottan állást foglalt a mellett is, hogy viszont a magyar bornak Ausztriában kedvezmények ne adassanak. Véleményéhez az államtanács tagjainak nagyrésze hozzájárult: Schittlersberg, Somogyi, Ratschky, Grohmann. A szabad kereskedelem nagy védelmezője, Zinzendorf gróf örömmel hangoztatta azt a meggyőződósét, „hogy csak a vámrendszerben alkalmazott szabadelvű intézkedések emelhetik Magyarországon ós egyben fokozatosan — és pedig nem hosszú időszakon belül — a német tartományokban is a művelődést a legmagasabb fokra". Hivatkozott arra, hogy már az 1773-i vámintézkedések alkalmával fölvette a harcot az egyenlő vámelbánás ellen felhozott öt érv cáfolására. E jóindulata mellett azonban rámutatott arra a veszedelemre is, hogy az 1806. augusztus 20-án Magyarország részére adott pátens az osztrák örökös tartományokat azzal fenyegeti, hogy a papírpénz egész terhe egyoldalúan rájuk szakad. 87 Legfeltűnőbb Chorínsky Ignác Károly gróf votuma volt, aki azzal kezdte véleményét: „Nem átallom kijelenteni, hogy a magyar rendeknek a magyar kereskedelemre vonatkozó kérései föltétlen teljesítését nemcsak Magyarországra, hanem az egész osztrák államra nagyon hasznothozónak tartom." Feltétlenül elismerte azt a tételt is, hogy Magyarország, mint a Pragmática Sanctióval az osztrák tartományokkal fölbonthatatlanul összekapcsolt állam, a monarchia másik részének kedvéért háttérbe nem szorítható.. „Politikailag is nagyon szükségesnek tartom — mondotta —, hogy az ilyen, Magyarország hátrányára váló egyenlőtlenségeket megszüntessék, mert az állam megerősödése nagyrészben függ attól, hogy részei a legszorosabban kapcsolódjanak össze és amennyire csak lehet, egyenlő és kölcsönös érdekek fűzzék őket egymáshoz." Ezt a magyarokkal szemben, akik különben is legnehezebben értik meg, hogy egy nagyobb birodalom részét, tartományát alkotják, különösen fontosnak tartotta. Állást foglalt az ellen, hogy a közbülső vám eszköz
