Domanovszky Sándor: József nádor élete I. második rész (1944)

Az 1807. évi országgyűlés

javaslatai szerint történt a kancellária és az államtanács véleménye ellenére, egyenes meghamisítása volt a tényeknek, nemcsak abból a szempontból, hogy ezek is az országgyűlés mellett voltak, hanem, hogy a nádor minden javaslatát az előkészítésre éppen ő gáncsolta el. Még a terminus kitolását is fölrótta a nádornak, mintha ez még meg is rontotta volna a hangulatot. Leurs kifejezését használva föl az alispánok komplottjáról beszélt. Az előzetes tanácskozások bűnéül rótta föl, hogy a föliratot nemcsak a kerületi táblák, hanem a rendek is elfogadták és olyan jogokat vontak kétségbe, amelyek nélkül kormány fenn nem állhat és a belső és külső biztonságot fenn nem tarthatják. Ezért erélyes eszközöket kívánt, s ha azoknak nincs eredményük, inkább az országgyűlés föloszlatását, semmint a rendi hatalomnak további kiterjesztését.

74 Még élesebb volt május 30-i előterjesztése a konfidensjelentések egy újabb csoportja kapcsán. Ez is a nádor ellen volt kiélezve s azzal az állítással kezdődött, hogy az előkészítésben majdnem minden a nádor javaslatai szerint történt.

75 Célja az volt, hogy mindenekelőtt a katonai propozíciókat kell letárgyalhatni. Amit a kereskedelemről mondott, a legvakmerőbben elferdítette a tényállást. Az osztrák vámrendszerről azt állította, hogy az Európa egyik legliberálisabb rendszere, hogy nagyrészt csak a bejövő árut sújtja, mert a bevitel a nemzet vagyonosodásának kárára van. Azt állította, hogy a magyar áruk kivitele a külföldre éppen olyan kedvezmények mellett történik, mint az osztrákoké; csak azoknak az anyagoknak kivitelét akadályozzák vagy tiltják meg, amelyeknek nyers kivitele minden észszerűség ellen van, de hogy ez sem lehet Magyarországnak kárára, mert az örökös tartományokba akkor is szabad a kivitelük. Különös rosszindulatot látott abban, hogy éppen Galícia felé akarják a vámvonalat megszüntetni és ezzel ezt a tartományt is ki akarják játszani az örökös tartományok ellen. Az Ausztriával szemben kívánt viszonosságra azt mondta, hogy az ilyen kívánság minden méltányosságérzet és józan belátás 74 Iratok, II. 727—729. 1. 75 „... fast alles nach den Ratschlägen derjenigen geschehen ist, ven denen man es hätte vermuthen sollen, dass sie die Mittel, welche am sichersten zum Ziele führen, genau kennen müssen." Iratok, II. 717. 1.