Domanovszky Sándor: József nádor élete I. második rész (1944)

Az 1807. évi országgyűlés

A KIRÁLYI LEIRAT. 95 szerkesztve a felirat, amikor Baldacci a kapott konfidens-jelentések alapján félreverte a harangot és megkezdte az izgatást a rendek ellen, az országgyűlés feloszlatásának gondolatát i® megpendítve. Május 18-i referátumának az volt az alaphangja, hogy a tárgyalások abban a szellemben folynak, amelytől őmindig tartott, ámbár azok, akiknek jobban kellett volna tájékozva lenniök, ennek ellenkezőjét állították. Ez a megjegyzés a nádor ellen irányult, elég mala fide, mert a nádor állandóan hangoztatta, hogy nehéz országgyűlés várható ós éppen ezért sürgetett megfelelő előkészítést, s amikor ez irányban semmi sem történt, mind pesszimisztikusabban ítélte meg az elkövetkezendő tárgyalásokat. Baldacci mélyebb távlatba akarta állítani a fejleményeket. II. Józsefre és a francia forradalomra ment vissza. II. József rendszere szerinte eleinte visszatetszést keltett azokban a kevesekben, akik ma jól érzik magukat. Az arisztokratikus elvek bukása, az abszolutizmus fölülkerekedése, a rendi jogok megszorítása azt a törekvést keltette, hogy ki kell védeni minden beavatkozást a rendi privilégiumokba. Az 1790-es visszahatás minden nemzeti jellegét tehát letagadta. Rátérve az 1805-i háborúra, kijén tette, hogy születésük és méltóságaik révén előkelő férfiak egyszerre hangosan kezdtek ítélkezni, hogy óvatosabb eljárással könnyen el lehetett volna kerülni a háborút. Támadták a kormányt és a király tanácsosait. Biztosnak kellett, magát éreznie, hogy a király az átéltek után sincs annak tudatában, milyen könnyelműen és készületlenül vitték őt a háborúba. Ebben a helyzetben az 1805. évi országgyűlés összeülését is kifogásolta, ámbár azzal az Almásy okozta incidensen kívül semmi nehézség sem volt. Az ő beállítása szerint azonban ez megszavazta ugyan az inszurrekciót, de meghozta a magyar nyelvről alkotott törvényt, amelynek nagy gyalázatáról (grosse Schändlichkeit) más alkalomra ígérte kifakadásait. Ehhez járult a nádor teljhatalmú kormányzása, a magyar kancellária „feloszlatása", az inszurrekció szüneteltetése, Pálffy botrányos levélváltása. Akkor lettek hangosak a birtokaikon ülő nemesek és kezdték vakmerően, szemtelenül bírálni a kormányzatot. Elérkezettnek látták az időt, hogy megtegyék a döntő lépést a felségjogok megszorítására. Az az állítása, hogy minden a nádor