Domanovszky Sándor: József nádor élete I. első rész (Budapest, 1944)

Az új környezet

Mária Terézia idején a tartományi különbségek le is tompultak, a közszellem alakulására ez a nivellálódás sem volt kedvező, mert viszont az udvarba tóduló arisztokrácia kapcsolatai birtokukkal és tartományukkal meglazultak. Ezzel szemben egészen ellentétes volt a fejlődés Magyarországon. A középkor századaitól kezdve a magyar erősen érezte azokat a tényezőket, amelyek más országoktól és népektől elválasztották. Német és görög fennhatósági törekvések, török támadások ezt nem jelentéktelen mértékben tudatosították. Még amikor idegen uralkodók támogatására építettek, akkor is tiltakoztak az idegen tanácsadók és szokások ellen. A török beékelődésével ugyan Erdély és a vele kapcsolatos részek külön fejedelemséggé alakultak, de a királyi és a fejedelmi területet ugyanaz a nemzeti szellem hatotta át. • Bármily éles dogmatikus ellentétek választották szét a katolikusokat és a protestánsokat és bármily mély szakadék tátongott a Dunántúl és Erdély urai közt, a nemzeti érdekért és az átöröklött alkotmányos hagyományokért egyformán síkra szálltak. Ebben nem volt nézeteltérés Bethlen, Pázmány és Esterházy Miklós nádor közt sem, ha a cél elérését különböző utakon keresték is. De nem volt a nemzetiségek és a magyarság közt sem. Eimai és Beniczky Péter hazafias költeményeiket tótul is kiadták és a tótságot meg tudták tartani a saját, ném türelmetlen, de határozottan nemzeti síkon mozgó szellemiségében. Ha Zrínyi Miklós, a költő, horvát születésű volt is, a magyarságért remegett, amikor azt kiáltotta: „ne bántsd a magyart! Szegény magyar nemzet, annyira jutott-e ügyed, hogy senki ne is kiáltson fel utolsó veszedelmeden?" Bármily rettenetes volt is az a vlach áradat, amelyet a török pusztítása zúdított országunkra,"- a két vonalon folyó küzdelem felszította a nemzeti ellenálló erőt és felfokozta asszimiláló erejét és különösen azokban a művelt és hatalmi szempontból is számító tényezőkben, amelyek népüket akkor irányítani hivatva voltak. A nemzeti sorsközö&ség tudata minden rétegben olyan mélyen gyökerezett, hogy megnyilvánulása egységes maradt. A nemzetiségek felé ugyan a török járom alóli fölszabadulás után ez V. ö. Szekfü: Magyar történet, V. 80—95. 1.