Domanovszky Sándor: József nádor élete I. első rész (Budapest, 1944)

Az új környezet

A XVIII. SZÁZAD NEMZETI VISSZAESÉSE. 131 a szoros együttérzés, — amely Holtaival magyarul adatta ki „Cromca"-iát és Zrínyivel magyarul irattá meg „Szigeti veszedelem"-ét —, halványulni kezdett, de a magyarságban az, amit Buda visszavívása óta tapasztalt, különösen a visszaszerzett területek vissza nem csatolásával és alkotmányos törekvéseinek folytonos félretolásával, a nemzeti erőt olyan térre vitte át, ahol érvényesülése elé kevesebb akadályt lehetett gördíteni: a nemzeti műveltség és a nemzeti nyelv ápolására. A népi rétegekben ez az erő mindig sokkal töretlenebbül érvényesült, mint a feudális társadalom uralkodó rétegeiben. Ámbár az 1526 előtti időből alig néhány magyarnyelvű levelünk maradt,^'* egy emberöltővel a mohácsi katasztrófa után egyszerű paraszti vagy k-öznemesi szegény íródeákok tollából olyan változatosan és zamatos lendülettel ömlik a magyar szó,^* s ez a diákosztály olyan erőtényezőt képvisel, hogy a török hatóságok és a bécsi udvari tanács hivatalos érintkezésükben a magyar nyelvet kénytelenek használni.''^ A XVII. században ugyan Balassi, Pázmány és Zrínyi a költő szép nyelve ismét elveszti jelentőségét s a megyei kulináris latinságnak adja át helyét, de a népben Tinódi, Balassi és Gyöngyösi hagyományain tovább él és várja a mestert, aki újra diadalra vigye. És épp ennek a kozmopolita századnak folyamán a felvilágosodás első magyar úttörője. Bél Mátyás be is viszi tanítását az iskolába. Ezt a törekvést ekkor még kevéssé értették meg, de egy fél század múlva már döcögnek a testőrírók még nehézkes magyar verssorai. Nehezebben akadt folytatója Apácai Csere Jánosnak, a tudományok magyar megszólaltatójának. A debreceni Maróti György ugyan magyarnyelvű matematikát írt, dé még a XVIII. század vége is azon kesergett, hogy magyar hyéP ven írott hazai történetünk sincs s az első kísérletet ilyennek írására a nem-szakember Saitz Leo tette meg.^° A század végén azonban már három nagy előharcosa van a nyelvművelésnek:, Istványi Géza összeállítása szerint számuk alig haladja meg az ötvenetA magyar nyelvű iráübeliség kialakulása. Budapest, 1934. 155. 1. Takáts Sándor: Rajzok a török világból. I. 1—104. 1.: A magyar és török íródeákok. Takáts—Eckhart—Szekfü: A budai basák magyar nyelvű levelezése^ I. 1553—1589-ig. (Budapest, 1915.) •'•^ Magyar- és Erdélyország rövid ism.erete. (Pesten, 1791.) XVI + 304. 1.