Domanovszky Sándor: József nádor élete I. első rész (Budapest, 1944)

Az alkotmányosság útján

elfojtásáról, amelyet az államtanács magára sórtőnek, sőt alaptalanul rágalmazónak minősített, s az uralkodótól Németh János rendreutasítását kérte. Az uralkodó ezt a kóróst csak annyiban módosította, hogy a jogügyi igazgatónak, aki „hivatali kötelességét az ő megelégedósére teljesíti", tudtára adta, hogy elvesztené kegyót, ha a jövőben is hasonló modorban írna.® Ez a helytelenítés néhány hónappal azután, hogy a császár elégedetlenségővel szemben éppen ő vette védelmébe a vizsgálati ügyekkel túlságoisan megterhelt jogügyi igazgatót,^' bizonyára gondolkodóba ejtette a főherceget. Amikor a zalamegyei vizsgálat eredményét Németh János eléje terjesztette, már szigorú kritikával kísérte az egész ügy lefolyását. A fővádlott Spissich János alispán volt, akinek főkép szabadkőműves kapcsolatai alapján fölforgató tevékenységet tulajdonítottak. A vizsgálat azonban ez esetben is csak gyanúkat állapított meg kellő bizonyítékok nélkül, ós maga a jogügyi igazgató ezen az alapon csak Spissichnek és a többi fővádlottnak hivatalától való megfosztását hozta javaslatba. A főherceg ezt már nem hagyta szó nélkül és nyíltan rámutatott a vizsgálat hibáira. Spissich esetében iratainak kézrekerítése volt a főcél, de a jogügyi igazgató, amikor Spissich úgy nyilatkozott, hogy azokat megégették, nem kutatott tovább utánuk, ámbár tudta, hogy Spiösich mások kezére adta őket. Kifogásolta azonban a főherceg azt is, hogy Németh a vádlottalíat csak a fővádpontokról hallgatta ki s — ámbár e vallomások egymásnak ellentmondiak —, a kihallgatottakat nem szembesítette egymással. Ezért azt ajánlotta, hogy küldjék le a megyébe királyi biztosul Somogyi János udvari tanácsost, a kancellária előadó tanácsosát, aki egyben a nyomozást tovább vezetné.*" Ezzel Németh János nimbusza szétfoszlott. Bármily rettenhetetlennek tartották is a veszedelmes elveket vallók üldözésében, az alapos eljárásába vetett hitet a főherceg kritikája lerontotta, ós kiemelkedő befolyása az igazgatás vezetésében, amely egyáltalán nem állt arányban tehetségeivel, megdőlt. » Iratok, I. 16—18. és 75. 1. » Iratok, I. 54. és 56. 1. " Iratok, I. 96—111., különösen 109—110. 1. ;