Domanovszky Sándor: József nádor élete I. első rész (Budapest, 1944)
Az ütközőpont
teasége sem ad biztosítékot arra, hogy mindig olyan kerül a ti'ónra, aki személyesen uralkodik és aki tanácsadóit szerencsésen tudja megválogatni."^ Többet várt tehát az alkotmányos élettől, amely nyilvános tanácskozásaival alkalmas a fölvilágosult hazafiság (aufgeklärter Patriotismus) kifejlesztésére, mint ahol mindent fizetett tisztviselők végeznek, akik elsősorban kenyerüket, állásukat féltik ós főnökeik kegyeit keresik.*" Olyan igazgatást óhajtott tehát, amely a rendeknek mérsékelt jogot biztosít a törvényhozásban és az igazgatásban. Kérte az uralkodót, szívlelje meg az ő javaslatait és adjon legalább alkalmat kipróbálásukra. II. József ezt nem lette mog. Ürményi elaboratuma 1705 január 15-éről van keltezve. A császárt már az is ellenszenvvel töltötte el, hogy a kancellária megint országgyűlést emlegetett, de Ürményi emlékiratát túlságosan terjédelrae.~nek (zu weitschichtig) is találta. Január 20-án tehát már felszólította a kancellárt, hogy a kancelláriával sürgősen tanácskozni akar tei-vének keresztülviteléről. Ez a tanácskozás február 2-án folyt le és nyomában megtörténtek az előkészületek."^ Ürményit is kitették a kancelláriából a pozsonyi kerület biztosának, de az uralkodó kegyeit tovább is élvezte és amikor a rendszer csődöt mondott, ő az, akinek sikerült II. Józsefet rendeleteinek visszavonására rávenni."^ Ürményi fejtegetései a higgadt rendi álláspontot juttatták kifejezésre, a felvilágosult urakét, akik belátták a reform szükséges voltát, de az ország önállóságát fenn akarták tartani és nem voltak hajlandók ügyeinek intézését idegenek kezébe adni. A kancelláriai szolgálat, bármily kevéssé adott is alkalmat ellenállás kifejtésére, nagyon tanulságos volt abból a szempontból, •'^ trrményi véleményezóse, 31. lap. U. ott, 32. lap. Marczali id. mü, II. 442, lap. így adja elő a dolgot Izdenczy államtanácsos egy Ferenc királynak 1797, okt, 23-án benyújtott jelentésében: „a'-s weilend Kaiser Josef der Il-te im letzten Türkenkrieg von Semlin nach Wien zurückkam, Hess mich Höchstderselbe am dritten Tag zu sich rufen und machte mir die Erklärung, dass Er auf Zureden mehrerer Hungarn, besonders aber des damals gewesenen königlichen Comissairs vom Pressbuger Distrikt v, tJrmciiyi fest entschlossen habe, alle unter seiner und seiner Frau Mutter, Maria Theresia Regierung erflossenen Verordnungen aufzuheben und zu vernichten ,. .*' Közzétettem gróf Klebeisberg Kuno emlékkönyv, 536. lap.
