Domanovszky Sándor: József nádor élete I. első rész (Budapest, 1944)

A korszellem

A „JÓZAN ÉSZ" ELTÉVELYEDÉSEI. 30 toera veszi s ég az érte való türelmetlenségtől."^^ Ezek az ifjonti sajátságok a tapasztalat hiányából, a múlttól való el^szakadásból származtak. Abból következett a felelősségérzet teljes hiánya, valamint a túlburjánzott optimizmus és a türelmetlenség is. A Rajnától keletre, ahol kevésbbé szangvinikus a nép, ahol a racionalizmus és a szellemeskedés sem állt olyan magas piedesztálon, jóval egészségesebb szellem virágzott. A korszellem ugyan ott is éreztette hatását, de ott a filozófusok mélyebbek és mérsékeltebbek voltak és mindig rendszeres megoldásra törekedtek. A felvilágosodás nagy előfutárja, Leibniz is a mechanikus világfelfogás hatása alatt állott, de az érem másik oldalát, az ideálisát sem hanyagolta el, az istenség és a lélek kérdésein' töprengett a legtöbbet. Wolff Keresztély iskolája pedig kellő óvatossággal és tapintattal vitte át a köztudatba a gondolkodás új elemeit. Ha Németországban a francia filozófusokat olvasták is, ha sokan lelkesedtek is értök, ez elenyésző kisebbség volt; tanaik nem váltak közhangulattá. Míg Franciaországban a forradalmi eszmék hatalmukba kerítették az arisztokráciát s a klubok és szónokaik közvetítésével a városi csőcseléket is, a Rajnán innen csak az értelmiség egy része hódolt be nekik s az írók nem filozofáltak annyit, mint gall földön. Ha Goethe és Schiller mííveiben a koreszmék sok jellegzetes vonására találunk is, ha Lessing Bölcs Náthánja egészen szabadkőműves szellemben a felekezeti türelem érdekében írt irány dráma volt is, a német írók mindig megmaradtak elsősorban művészeknek és csak elvétve írtak „filozófia"-nak nevezett iránjműveket. Wieland vagy Jean Paul egyes munkáit egészen a koreszmék szolgálatába állítja ugyan, pap- és különösen barátellenes kifakadások, az uralkodókon sajnálkozó kiszólások itt is divatosak voltak, de ha ezek a műveltek korhangulatának állandó tényezői maradtak is, a német lelket ebben a válságos időben is megóvta a végzetes kisiklásoktól erős kritikai érzéke, amely bizonyos ingadozások után is visszavezette a megingottakat a reális útra, amiben igen nagy része volt annak, hogy a ezáraz „ratio" mellett romantikus tényezők is nagy szerepet ját" Faguet: A XVIII. század. 8. 1.