Domanovszky Sándor: József nádor élete I. első rész (Budapest, 1944)

A korszellem

szottak. Goethe a lelki világ mélységeit kutatta s a sokfelé elágazó német fölvilágosodás megmenekült a végzetes egyoldalúságtól. A német földön a nemzeti szellem nem volt olyan jellegzetesen egyirányban kiélezett, mint Angliában és Franciaországban. Angliában a deizmus megóvta a lelkek egyensúlyát, Franciaországban az illuminatizmus fölfordította azt. A francia, ha valamiben kételyei voltak, a választ mindig megkapta az Encyklopaediában, de mindig forradalmi irányban. Európa többi országainak nem volt hasonló munkája, sem az angolokéhoz hasonló hite. De a német elme rendszerességét nem is elégítették ki az Encyklopaedia rendszerezetlen fogalmi meghatározásai. Az igazság útját keresve, ha voltak is tévelygései, kudarcai nem korbácsolták föl szenvedélyét, inkább kritikai érzékét keltették föl. A kudarc jobb belátást érlelt meg s a komoly emberek elég szélsőséges állásfoglalás után, kijózanodva, nem restelték tévedésüket nyíltan beismerni.^^ De eltekintve a korszellemnek ezektől a helyi változataitól, a fölvilágosodás korának nincs olyan egységes stílusa, mint a megelőzőknek. Sokkal több benne az ellenmondás, mint bármely megelőző életstílusban. Ez nem egyedül élesen kifejezett individualista jellegéből következett, talán inkább nagyon is forradalmi, nem az iskola útján, hanem az iskolával szemben törtónt terjedéséből, a tekintélyi fékek hiánya miatt. Nem utolsó sorban azonban a természettudományi rendszer kiforratlanságának következménye. Buffon összefoglaló remekei csak a század harmadik negyedében készültek és Buffon teljesen távol állott attól a politikai atmoszférától, amelyben az akkori ember élt, és amely érdeklődését szinte kizárólagosan lekötötte. Az emberek megbízható vezető nélkül nem szerezhettek világos áttekintést a természetről, mindenütt ellenmondásra bukkantak, s leginkább az kapta meg őket, ami újszerűségével csodá„Die Aufklärung in Österreich ist durchaus ein NaöhhaJl der deutschen Aufklärung, sie kennt weder die ruhige Tiefe der englischen Freidenker, noch die wilde Zügellosigkeit der franzözischen Atheisten." Ch. Meyer: Oesterreich und die Aufklärung des achtzehnten Jahrhunderts. (Hamburg, 1896.) 23. 1.; BT. C. V. Brockdorff: Die deutsche Aufklänmgsphilosophie. (München, 1926), különösen 150—157. 1.; K. Biedermann: Deutschland im 18. Jahrhundert. (Leipzig, 1880.)