Domanovszky Sándor: József nádor élete I. első rész (Budapest, 1944)

Az 1805. évi háború ós országgyűlés

látó terveiről, hogy már amikor a osászárság gondolata fölmerült, úgy nyilatkozott: Európában esak akkor lesz bóké, ha egy úrnak, „valami császárnak" hatalma alá kerül, akinek az egyes országok királyai csupán „tisztviselői", vagy hogy röviddel koronázása után Boulogneban katonáinak „európai császárságról" beszélt, amelyben tábornokai lesznek az egyes országok hűbéres fejedelmei. A boulognei készülődés nem egyedül Anglia megfélemlítésére történt, az átkelés nehézségeivel maga Napoleon is tisztában volt, de látta azt, hogy Anglia a kontinensen föl akarja idézni a harcot és ezért ott készenlétben tartotta seregét, hogy ne lephessék meg.^ Az első, akit Napoleon kihívó modorával elidegenített magától, Sándor cár volt. 1802-ben Franciaországban azt a vádat emelték az orosz követ, Markov ellen, hogy a francia kormány ellen röpiratokat íratott. Ebből támadtak az első félreértések a két uralkodó közt.* 1803 elején már a cár úgy gondolkozott az első konzulról, hogy zsarnok ós önzo;"* a teljes elhidegülés azonban csak akkor következett be, amikor 1803 júniusában Napoleon megszállta Hannovert, amelynek nagyhercege az angol király volt, valamint a nápolyi királyság kikötőit." Mailkov ügye nyílt összetűzésig fajult el. Napoleon követelte visszahívását, de Sándor cár pártját fogta. Ettől kezdve a cár már az angolokhoz húzódott, amit el is árult azzal az ajánlatával, hogy Napóleonnak közvetítőül ajánlkozott. Ennek az ajánlatnak az elutasítása után' csak az enghieni herceg kivégzésére (1804 márc.) volt szükség, hogy Sándor cár hátat fordítson szövetségesének. A pótervári udvar gyászt öltött és megszakította Franciaországgal a diplomáciai viszonyt.* így hajtotta Napóleon egymás karjaiba Oroszországot és Angliát. A cár egyik bizalmas tanácsadója, Czartöryski herceg, emlékiratot dolgozott ki Európa megbékítéséről és Angliával ^ Hogy ez mennyire komoly terv volt, v. ö. Gr. York von Wartenburg: Napoleon als Feldherr. (Berlin, 1909.) I. 182. 1.; Fournier: /. Napoleon éhtrajza. II. 15. és 70—74. 1. * Tatistcheff id. m. 24—28. 1. 5 U. Ott, 43. 1. « ü. Ott, 53. 1. ^ U. Ott, 56-68. 1. «

u. Ott, 70.1. . , ;