Domanovszky Sándor: József nádor élete I. első rész (Budapest, 1944)

Az 1805. évi háború ós országgyűlés

NAPOLEON KIHÍVÓ POLITIKÁJA. Ol «izövetöoget ajánlott. Föl akarta rázni közömbösségéből Porosz­országot és Ausztriát is, hogy Nápolyt az erőszak ellen meg­segítsék.^ Megindult tehát a harmadik koalíció alakulása, amelybe azonban egyelőre még csak Svédországot sikerült bevonni. Poroszország megnyerésére kevés kilátás volt, az orosz diplo­mácia tehát egész erejét Bécsben vetette latba. Napoleon újabb politikájában különben is volt egy pont, amely Ausztriát fölötte ingerelte: az olasz királyság fölállításá­nak terve, amelyet már 1804 elején az osztrák államférfiak tudo­mására hozott s amely a lombard vaskoronával való meg'koroná­zása óta, 1805 május 26-án fenyegető jelleget öltött. Bécsben, ha nem is a tárgyi, de a személyi alapok megvoltak arra, hog>' az angol-orosz nyomás eredményt érjen el. A nápolyi királyné, Mária Karolina, Ferenc császár nagynénje és akkori feleségének, Mária Teréziának édesanyja volt. Erélyes, tevékeny asszony, aki írásban és szóval mindig kész volt síkraszállani, hogy akaratát valóra váltsa.*" Házassága alkalmával kikötötték, hogy ha fiú­nak ad életet, szavazati joggal tagja lesz az államtanácsnak. Férje mellett, aki egészen elmerült a vadászatban és a mulato­zásba, az ő akarata érvényesült." Azóta, hogy a franciabarát Tarucci minisztert megbuktatta, Nápoly angol befolyás alá került s a Napoleonellenes politikának a királyné lett egyik legfárad­hatatlanabb bajnoka.*- 1796-ban ugyan Franciaország hadisarc fizetésére kényszerítette, de Campoformióban az ő követe köz­vetített és 1796-ban Nápoly titokban már megint szövetkezett Béccsel. Onnan Mackót küldték Mária Karolinához, aki még az év novemberében megrohanta Rómát, hogy a franciákat a szent városból elűzze. Ez a vállalkozás kudarcba fúlt, Nápolyban is » U. ott, 79. 1. ' " Oh. Auriol: La France, l'Angleterre et Naples de 1803 á 1806. Paris, 1904—5, I. 7. 1. bámulattal ír energiájáról, de kifogásolja „la violance et l'instabilité de son caractere, les écarts de sa conduite". Thugut tapintatlan­ságot, kíváncsiságot és fecsegést vet szemére. Vivenot: Briefe Tkuguts, I. 235. és II. 218. 1. — V. ö. még Frh. v. Helfert: Königin Karolina von Neapel und Sicilien im Kampfe gegen die französische Weltherrschaft, 1790—1814. (Wien. 1878); u. 5: Zeugenverhöf über Maria Karolina v. Österreich aus der Zeit der grossen französischen Revolution (1768—1790). (Wien, 1879.); Bonnefons: ManV Caroline reine des Deux-Sicilles, 1768—1814. (Paris, 1905.) " Bonnofons id. mü, 2—3. 1., Helfert: Zeugemerhör, .39—42. 1. Bonnefons id. mii, 5. 1., Helfert: Zeugenverhör, 31—47. 1. l>nraanovezky Si'nulor: .Tózsef nádor élete I. 26

Next

/
Oldalképek
Tartalom