Domanovszky Sándor: József nádor élete I. első rész (Budapest, 1944)

Az 1805. évi háború ós országgyűlés

NAPOLEON KIHÍVÓ POLITIKÁJA. Ol «izövetöoget ajánlott. Föl akarta rázni közömbösségéből Poroszországot és Ausztriát is, hogy Nápolyt az erőszak ellen megsegítsék.^ Megindult tehát a harmadik koalíció alakulása, amelybe azonban egyelőre még csak Svédországot sikerült bevonni. Poroszország megnyerésére kevés kilátás volt, az orosz diplomácia tehát egész erejét Bécsben vetette latba. Napoleon újabb politikájában különben is volt egy pont, amely Ausztriát fölötte ingerelte: az olasz királyság fölállításának terve, amelyet már 1804 elején az osztrák államférfiak tudomására hozott s amely a lombard vaskoronával való meg'koronázása óta, 1805 május 26-án fenyegető jelleget öltött. Bécsben, ha nem is a tárgyi, de a személyi alapok megvoltak arra, hog>' az angol-orosz nyomás eredményt érjen el. A nápolyi királyné, Mária Karolina, Ferenc császár nagynénje és akkori feleségének, Mária Teréziának édesanyja volt. Erélyes, tevékeny asszony, aki írásban és szóval mindig kész volt síkraszállani, hogy akaratát valóra váltsa.*" Házassága alkalmával kikötötték, hogy ha fiúnak ad életet, szavazati joggal tagja lesz az államtanácsnak. Férje mellett, aki egészen elmerült a vadászatban és a mulatozásba, az ő akarata érvényesült." Azóta, hogy a franciabarát Tarucci minisztert megbuktatta, Nápoly angol befolyás alá került s a Napoleonellenes politikának a királyné lett egyik legfáradhatatlanabb bajnoka.*- 1796-ban ugyan Franciaország hadisarc fizetésére kényszerítette, de Campoformióban az ő követe közvetített és 1796-ban Nápoly titokban már megint szövetkezett Béccsel. Onnan Mackót küldték Mária Karolinához, aki még az év novemberében megrohanta Rómát, hogy a franciákat a szent városból elűzze. Ez a vállalkozás kudarcba fúlt, Nápolyban is » U. ott, 79. 1. ' " Oh. Auriol: La France, l'Angleterre et Naples de 1803 á 1806. Paris, 1904—5, I. 7. 1. bámulattal ír energiájáról, de kifogásolja „la violance et l'instabilité de son caractere, les écarts de sa conduite". Thugut tapintatlanságot, kíváncsiságot és fecsegést vet szemére. Vivenot: Briefe Tkuguts, I. 235. és II. 218. 1. — V. ö. még Frh. v. Helfert: Königin Karolina von Neapel und Sicilien im Kampfe gegen die französische Weltherrschaft, 1790—1814. (Wien. 1878); u. 5: Zeugenverhöf über Maria Karolina v. Österreich aus der Zeit der grossen französischen Revolution (1768—1790). (Wien, 1879.); Bonnefons: ManV Caroline reine des Deux-Sicilles, 1768—1814. (Paris, 1905.) " Bonnofons id. mü, 2—3. 1., Helfert: Zeugemerhör, .39—42. 1. Bonnefons id. mii, 5. 1., Helfert: Zeugenverhör, 31—47. 1. l>nraanovezky Si'nulor: .Tózsef nádor élete I. 26