Domanovszky Sándor: József nádor élete I. első rész (Budapest, 1944)
Az Új császárság
meg: a mainzi óreekséget ós a német lovagrend nagymesterségét, a szabad birodalmi városok — hatnak kivételével —, valamint a szabad kisebb birtokok, a Reichsritterstand tagjai is elvesztették függetlenségüket. A fejedelmi tanácsban a Habsburgokat támogató katolikus elemdc egészen háttérbe szorultak: 29 katolikus fejedelem mellett 52 volt protestáns, az újjáalakított választófejedelmi testületben négy katolikus tag mellett hat. Ferencnek csak az sikerült, hogy öccsének, Ferdinándnak, mirtt salzburgi nagyhercegnek, mégis választófejedelemséget szerzett.'* Az a szervezet, amely a birodalmi deputációból 1803 februárjára kikerült, a császárnak már igen kevés hatalmat adott. A birodalomban az a csoport kerekedett fölül, amely a megelőző diplomáciai harcban Bécs ellen küzdött ós Napoleon vagy Oroszország támogatásának köszönhette hatalmi gyarapodását. A birodalmi alkotmány így Ferenc császárra csak megkötöttséget jelentett rninden előny nólkül. Megkoronázása alkalmával Ferencnek is esküt kellett tennie, hogy a szent birodalom koronáját házában nem teszi örökletessé és a fejedelmi tanács és a birodalmi gyűlés hozzájárulása nélkül sem új rendet, sem törvényeket nem léptet életbe." A hatalmat a császárok tényleg a választótestület határozatával szerezték meg, igaz, hogy ez a választás az idők folyamán formalitássá zsugorodott, VII. Károlyon kívül senkit sem emeltek a trónra, aki nem a Habsburgcsaládból származott és VII. Károly után is visszatértek ehhez a szokáshoz, sőt tiszteletben tartották azokat a házi törvényeket is, amelyekkel a Habsburg-ház saját kebelében az utódlást rendezte, még azt a Pragmatica Sanetiót is, amely ellen VII. Károly megválasztásával tüntettek. Az utolsó évek nagyhatalmi eltolódásai után azonban kérdésessé lett, vájjon fennmaradhat-e ez az állapot. Mária Terézia atyja, mint császár, még önmagára ruházta örökös tartományainak hűbérbirtokát'*' és Ferenc" A, Wiahl: Geschichte des europäischen Staatensystems im Zeitalter der französischen Revolution und der Freiheitskriege. (München —Berlin, 1912,) 135—138. 1. H. Ritter v. Srbik: Das österreichische Kaisertum und das Ende des HeiUgen Römischen Reichs. (Archiv f. Politik und (jeschiehte. VIII. 1927.) 153, 1. " Srbik id. cikke, 143.1. ^ • '
