Domanovszky Sándor: József nádor élete I. első rész (Budapest, 1944)

Az Új császárság

nek iö raeg kellett fogadnia, hogy örökös tartományai részéről esalc olyan szövetségeket köt, amelyek a birodalomra nem káro­sak." A császári szuverenitást tehát nem saját birtokai, hanem a választás adta meg neki. Kérdéses volt, vájjon a változott viszonyok között ez így továbbra is megállhat-e. Bécsben csak akkor kezdték fölismerni, hogy Napoleon Európában hegemóniára, a forradalom világnézeti külpolitiká­jának alapjain személyes uralmának kiterjesztésére törekszik. Ezt árulták el az Angliával folyt béketárgyalások, amelyekben Anglia tengeri és gyarmati hatalmának megdöntésére iparkodott. A németrómai császárság eredetileg bizonyos világhatalmat je­lentett, nyugati, keresztény és európai alapon, VI. Károly óta Közép-Európa hatalmi összefogását és ezen a területen a vezető szerepét. E világhatalmi ideának a hagyomány és az erkölcs szabtak határt. Póter cár is úgy képzelte el Oroszország veze­tését, hogy elismerik őt döntőbírónak. Napoleon azonban sok­kal brutálisabb alapon építette föl elképzelését. Ö a hatalmat nemcsak formailag, hanem az erőszak eszközeivel akarta magá­nak biztosítani. Már az a mód, ahogy a lunevillei béke meg­kötése után a tárgyalásokban az egyes békepontok értelmét interpretálta, nem volt bitató. Hollandia, Svájc ós Észak­Itália közvetlenül az ő hatalma alatt álltak. 1802 óta a konzul­ságot is életfogytiglan bírta. Jogi formákat és írásos szerződé­seket nem tartott tiszteletben. 1804-ben, midőn egy összeeskü­vés támadt ellene, dragonyosai behatoltak egy kis badeni város­kába és elfogták az ott tartózkodó enghieni herceget, akit Vin­cennesben agyonlövetett. Ez a birodalom szuverenitásának meg­sértése volt, de sem Ferenc császár, sem a badeni választófeje­delem nem mertek ellene tiltakozni. Csak IV. Gusztáv Adolf svéd király, mint Pomeránia hercege és Sándor cár, mint a béke kezese, emelték föl szavukat az erőszak ellen.** Kevésbbé volt szerencsés Napoleon Angliával szemben. A szigetország felé sem tartotta be a békepontokat, de kihívó viselkedésére már egy év leforgása előtt újra kitört közöttük a háború. A német-római birodalomra ez új sérelmet hozott. Napoleon megszállta Hanno­" TT. ott, 144. 1. " Wertheimer, I. 222—223. 1.

Next

/
Oldalképek
Tartalom