Domanovszky Sándor: József nádor élete I. első rész (Budapest, 1944)

Az Új császárság

AZ ÚJ CSÁSZÁRSÁG. Ferenc császárban és kormányának vezető férfiaiban nem volt meg a képesség, hogy a lunevilLei béke után fölismerjék a helyzet fenyegető veszedelmeit, sem az elhatározás, hogy komoly megfontolással olyan eszközökhöz folyamodjanak, amelyek új erőkifejtésre lettek volna alkalmasak. Semmi sem volt nehezebb, mint ezeket az urakat megszokott gondolatkörükből kiragadni és iíj utakra terelni. Fantázia nélkül néztek a jövőbe, hiú remér nyek csalóka képeivel hitegették magukat. Görcsösen ragaszkodva megcsontosodott, avult alaptételeikhez, hittek a csodás véletlenben, amely gondolatvilágukat újra diadalra juttatja, és indokolatlan bizalommal, szinte összetett kezekkel várták, hogyan csapnak fölöttük össze a hullámok. A lunevillei béke szégyenét egyetlen tényező enyhíthette volna: a kárpótlások szerencsés megoldása. A külügyek új vezetője, Cobenzl Lajos gróf, aki már a békealkudozások sikerét is a személyes találkozástól várta Napóleonnal, a béke megkötése után is megmaradt tévhitében. Ámbár a bókealkudozások sokszor megalázó ós szerMicsétlen menete fölnyithatták volna szemét, továbbra is Párizsban maradt. Császárával ós minisztériumával így csak közvetett kapcsolatban, sem ő, sem bécsi helyettesei nem tartották kezükben az ügyeket. Amikor a legnagyobb koncentrálásra lett volna szükség, szétesett minden; a sok vezető, ahány csak volt, mind máskép gondolkozott, eszméiket nem tudták tisztázni egymás közt s Napóleonnak bőséges alkalmat adtak arra, hogy őket félrevezetve, hátuk mögött mindent törekvéseikkel ellentétes irányba tereljen. Bécsben mindenekfölött Ferenc császár öccsének, Feräinand toszkánai nagyhercegnek kárpótlására törekedtek. Bajor területtel szerették volna kártalanítani és Bajorországgal tárgyaDomanovszky Sándor: József nádor élete I. 24