Domanovszky Sándor: József nádor élete I. első rész (Budapest, 1944)
A magyar sors
RENDISÉGÜNK ELMARADOTTSÁGA. 23 egyoldalúan, ahogy a rendek is védelmezték jobbágyaikat az állami terhek emelkedése ellen a földesúri adózás érdekében. A nemzeti összetartozás tudata ebben az áldatlan helyzetben még mindig sokkal hatalmasabb erőtényező volt, mint a társadalmi osztály ellentét. Bizonyos, hogy az erőviszony ilyetén alakulásában a kormányzat irányának is igen nagy része volt, hiszen kiáltó jelét adta nemzetellenes törekvéseinek. A magyar nagyurak deposszedálására lefolytatott hűtlenségi pörök és birtokelkobzások nem a rendiség ellen irányultak. A Rudolf idejében fölállított neoacquistica commissio sem azért indította meg eljárásait a visszafoglalt területek birtokjogának igazolására, hogy ott más viszonyokat teremtsen, hanem, hogy mások kezére juttassa őket. És ez a politika kihívóan magyarellenes irányba hajolt el, amikor a török nyomás a vasvári béke után enyhült. Különleges alkalmi törvényszékek ideiglenes felállításával még a rendek védte bírósági szervezetet is áttörték. A kormányzat nemcsak a magyar nagybirtokosok ellen fordult ós a helyükbe idegeneket ültetett, hanem magyarellenes éllel idegen parasztság betelepítésére törekedett, sőt a pozsareváci béke után a Maros vonalánál katonai kordonnal akadályozta a magyarság visszatérését a bánsági területre. Dúló török harcok idején szélnek eresztette a végek sokat nélkülözött, hős vitézeit. A védelmi föladatokat a nagybirtoktól is elvette ós rakoncátlan zsoldosaira bízta, akiknek ellátását nyomasztó adókkal a szegénység vállaira hárította. A föld népe mindezen felül nem kis keserűséggel nézte a közéje telepített idegen parasztságot, amelyet nagy kedvezményekkel hoztak oda, holott a magyar paraszttól a hasonló kedvezéseket megtagadták. Ahogy akkor a sanyargatott nép Rákóczihoz fordult, világosan bizonyítja, hogy a jobbágyság a bécsi kormányzatot sokkal jobban gyűlölte, mint földesurait, és kétségbeejtő helyzetében is ez utóbbiaktól várta bajainak orvoslását. A XVIII. században ezt a fejlődóst a magyar társadalomnak még egy megrendítő válsága tetézte. A XVII. században az új erőre kapott familiáris-szervezet adta meg a nemzetnek egészséges, hajlékony, védekezésre fölötte alkalmas életerejét, minden csapások közt is erős vitalitását. A szerencse ennek a kornak társadalomszerkezetében az volt, hogy nem annyira a
