Domanovszky Sándor: József nádor élete I. első rész (Budapest, 1944)

Az 1802. évi országgyűlés

rendivívüli mórtékben visszaesett és még a német örökös tartományok elég fejletlen viszonyaihoz képest is feltűnően alacsony szinten állott. Az ország egyéb gondjai mellett a gazdasági kérdések háttérbe szorultak. Különösen a műipar és a kereskedelem ügye iránt sem a védelemre berendezkedett birtokos osztály, sem a törvényhozás, amelyben a birtokos nemesség vitte a szót, nem viseltetett különösebb érdeklődéssel, mert nem is igen értett hozzá. A törvényhozás tehát csak akkor fordult ezek felé a kérdések felé, amikor már veszedelem fenyegetett. A XVII. század elején az örökös tartományok a harmincadhoz további félharmincadot csatoltak, amelyből tartományi föladataik megoldására külön tartományi alapot szerveztek. Ez volt a reciprocitás első megsértése, amelyre a magyar rendek — több sikertelen orvoslási kísérlet után — az 1625. évi országgyűlésen Ausztria, Stájerország, Morvaország ós Szilézia felé szintén életbeléptették (1635 : 5. t.-c.) a félharmincadot s abból a kiszolgált végvári katonaság jutalmazására létesítettek alapot. A félharmincadok illetékét az uralkodók csakhamar a kincstári jövedelembe kebelezték be, az örökös tartományok azonban „landeständlicher Aufschlag" címen továbbra is föntartották külön vámolásukat, sŐt egyoldalú intézkedéseket léptettek életbe és kényszerítették a magyar kereskedőket, hogy pl. marháikat csak az ő területükön át hajtsák Velencébe ós ezért „hajóbért" szedtek tőlük.^" Magyar törvények tiltakoztak ez ellen," de eredménytelenül. A török kiűzése, majd Galícia megszerzése jelentékenyen megrontotta a helyzetet. A török területtel szemben katonai igazgatás alatt megszervezték a határőrvidéket és a temesi bánság is katonai kormányzat alatt állott. Ott nem magyar hatóságok működtek és a pozsareváci békében a török határon megállapított 3%-os kedvezményes vám kevéssé vált Magyarország javára. A magyar kereskedők sok zaklatásnak voltak ott kitéve, 6 mint török alattvalók görög, rác és örmény kereskedők özönlötték el az országot és tették tönkre alacsonyabb igényeikkel és nagy mozgékonyságukkal a régi kereskedő elemet.®^ Galíciát Status actuals, §. 14. Berényi, 133—134. 1. '-^0^0'-« »1 1715 : 75., 1723 :119. t.-c. , ^;4J^ ^ " « Status actualis, §. 15. Berényi, 135—136. L'^ •'•-t>^'' ^'