Domanovszky Sándor: József nádor élete I. első rész (Budapest, 1944)

Az 1802. évi országgyűlés

AZ 1802. ÉVI ORSZÁGGYŰLÉS. A Habsburg világpolitika első korszakalkotó nagj' irányváltoztatása a spanyol örökösödósi háború után következett be. Azóta el kellett ejtenie távol nyugati terveit, de a Pragmatica Sanctióórt folytatott küzdelmeiben az a terv is hajótöróst szenvedett, hogy a nyugaton elvesztett hatalomért Itáliában kárpótolja magát. Az új helyzetben politikájának irányvonalait Kaunitz herceg vonta meg, aki liárom császár uralma alatt volt a bécsi politika irányítója. Az ő külpolitikájának legfőbb törekvése az volt, hogy a nómetrómai szent birodalomban biztosítsa az uralkodóház részére a vezetést és a főhatalmat. A vesztfáliai béke után földarabolt birodalomban ez is elég nehéz föladat volt. A legnagyobb gondot e részben Poroszország hatalmának növekedése okozta. Kaunitz herceg világosan fölismerte a Habsburgok és a Hohenzollemek közti rivalitást és merész elkanyarodással a hagyományoktól az ősi ellenséggel, Franciaországgal kötött szerződósben keresett ellensúlyt az újjal szemben. Ezt a politikai irányvonalat megtörte a francia forradalom és Mária Antoinette királynő kivégeztetése. Az európai uralkodók a forradalomban mindannyiukat egyaránt fenyegető veszedelmet láttak ós a koalíciós politika a forradalom ellen egy táborba terelte a két nagy vetélytársat, Ausztriát és Poroszországot. Vetélkedésüket azonban a forradalom réme elleni szövetkezés sem tudta megszüntetni. Ausztriát érzékeny csapás érte 1793-ban, Lengyelország második felosztása alkalmával, amelyből Oroszország és Poroszország kihagyta őt. Ez a fordulat juttatta uralomra .Bécsben Thugutot, aki éppoly szenvedélyesen gyűlölte Poroszországot, mint Kaunitz herceg. Thugutnak sikerült 1795-ben visszaadni a kölcsönt, amikor Lengyelország harmadik fölosztása alkalmával Oroszországgal szövetséget kötött. Ennek azonban az első koalíció fölbomlása lett a következménye,