Domanovszky Sándor: József nádor élete I. első rész (Budapest, 1944)

Világpolitika és családalapítás

A PÉTERVÁRI VISZONYOK. 259 ékek lazították meg bizalmukat egymás iránt. Amikor Pál cár meggyilkolásakor a cárné a tett színhelyére rohant, heves jelenetekre került sor. A gárdisták szigorú parancsra hivatkozva, nem engedték be a cárnét a meggyilkolt cár hálószobájába. Amikor erőszakkal akart áttörni, a parancsnokló hadnagy emberei puskát szegeztek ellene. A cárnó erre elájult. Mindjárt ezután fia magához kérette és fölszólította, ismerné el törvényes cárnak ós tenné le a hűségi fogadalmat. Az izgalomtól megviselt cárné vonakodott ettől, amire őrizetet rendeltek ki melléje Bennigsen generális személyében.^"''' Ha a félreértés csakhamar elsimult is, tövise visszamaradt a lelkekben. A megértést pedig az özvegy és az uralkodó cárné: Erzsébet badeni nagyhercegnő ellentétei is akadályozták. Sándor cár a fölvilágosult abszolút uralkodók módjára egyszerű, visszavonult életmódra tért át, a ceremóniákat törölte vagy egyszerűsítette, ami az orosz arisztokráciában tekintélyének nem vált éppen javára. Neje természetesen követte férje példáját. Az özvegy cárné azonban megmaradt régi szokásainál. Nyilt házat vitt, fogadott, estélyeket adott, aminek következtében megtartotta híveinek tekintélyes csoportját és megőrizte a tiszteletet, amely azelőtt is környezte. Ez a két cárné közt bizalmatlanságra és sok súrlódásra adott alkalmat, amit ugyan leplezni törekedtek, de amiről mégis mindenki tudott. Sőt az özvegy cárnó szerette volna politikai befolyását is megtartani, e törekvését pedig Sándor cár annál kevésbbé szívesen látta, mert feleségének sem volt hasonló befolyása."* Az udvarban így három csoport került egymással szembe: a cár, a cárné és az özvegy cárné körül. S ha a cárné csoportjának nem is volt jelentősebb szerepe, állandó féltékenységével ébren tartotta a bizalmatlanságot az anyacárné és környezete ellen. Erre a meghasonlásra már Cobenzl is figyelmeztette a nádort. Az akkori pétervári osztrák ügyvivő, Hudelist is beszélt róla, mikor a fejedelmi vendég elé utazott. Amit azonban az érzelem bensősége összeköt, azt nem lehetett jó tanácsokkal olyan Chronique semidaleuH des Petershurger Hofes, II. 139. I. ^•'^ V. ö. a nádor 1803. ápr. 18. levelét. Iratok, I. 589. 1.