Domanovszky Sándor: József nádor élete I. első rész (Budapest, 1944)

Az új környezet

NÉPOKTATÁS, t;ENZÚRA, TITKOS TÁRSULATOK. 171 Ezek a jelenségek ejtette gondolkodóba a nádort, ezért gondolta, hogy Martinovics és Sigray följelentése nem agyrém, hogy minden magyar társadalmi rétegben vannak elemek, amelyek veszedelmes elvek terjesztésén fáradoznak, hogy embertársaikat tervük keresztülvitelének megnyerjék. Abból, hogy a kormányhatóságok a felfedezetteket milyen melegen védik, és hogy ezek milyen vakmerően lépnek föl, azt következtette, hogy nagyszámú hívük van ós hogy a baj erősen elharapódzott. Ezzel a feltevéssel pedig nem akarta tovább tűrni a titkos társaságok üzelmeit, bármily néven nevezendőik is és bármily ürügy alatt tartsák is összejöveteleiket. Ezek terveket koholnak, tagjaik minden eshetőségre fölkészülnek és úgy összetartanak, hogy ha nem fedik fel őket, szerinte bizonyára sikert aratnak. Rendezett államban ezt megtűrni nem lehet. Ide sorolta a szabadkőműves páholyokat is, amelyek szintén csak rosszat vetnek, elveiket mindenkire rá akarják erőszakolni, és a legderekabb embereket is, ha nem értenek velük egyet, a végsőkig üldözik, A közigazgatásnak ellenszegülve, a főhatalomnál is erősebbeknek képzelik magukat és azt hiszik, hogy nekik minden szabad. Szektáik közül azokat tartotta a legveszedelmesebbeknek, amelyek a szabadság és egyenlőség, az emberi boldogság és az elnyomottak támogatásának munkásai, mert azt a jogot követelik maguknak, hogy a kormány ügyeibe avatkozhassanak ós az uralkodó legszentebb jogait maguknak foglalják le. Nem hitt a szabadkőműves szekták különböző céljaiban, sem a fedezések őszinteségében, sőt úgy tapasztalta, hogy a kilépettek is tovább dolgoznak a veszedelmes célok érdekében. Ügy gondolta, hogy a reformátorok társasága is csak a szabadkőművesség valamely javított formája. Elveiket az akkor már mindenfelé hírhedt illuminatusokéval helyezte egy vonalba. Ügy látta, hogy ezek a férfiak egy pártot alkotnak, amelynek sikerült is a közhangulat fölött annyira úrrá lennie, hogy csak kevesen mernek velük szembeszállni. Elhitte azt, hogy 1793-ban ezek a szubszídium ós az újoncok megajánlásának örve alatt országgyűlést akartak kicsikarni, hogy a magánosoktól csak ezért akarták elvitatni a szubszídium megajánlásának jogát. Nem kételkedett, hogy a diétán elő is léptek volna terveikkel ós általános zavart kelthettek volna.