Domanovszky Sándor: József nádor élete I. első rész (Budapest, 1944)
Az új környezet
A Martinoviosók leleplezésével bekövetkezett elcsendesülést csak pillanatnyinak tekintette. Ügy gondolta, hogy mindenáron zavart akarnak kelteni, hogy annak megfékezésében nélkülözhetetlenekké legyenek. így akarják meggyőzni az udvart arról, hogy^ milyen tekintélyt és bizalmat élveznek az országban. Az országgyűlések régi baja úgyis a király ós a nemzet kölcsönös bizalmatlansága, s a rendeknek az a törekvése, hogy a felségjogokat szűkítsék. Csak a két utolsón, különösen az 1790-ikin léptek föl a rendek náluk is szokatlan elvekkel, amelyek a „reformátorok"éval nagy rokonságot mutatnak, úgyhogy azt kell hinni, hogy már alíkor is ugyanarra a célra törekedtek. Ezzel a gondolatmenettel jutott a nádor a nemzeti életre nézve a legveszedelmesebb következtetéshez. „A téves fogalmak, amelyeket az uralkodó és az országgyűlés' jogairól á legtöbben alkottak maguknak, diéta tartását majdnem lehetetlenné teszik, még az esetben is, ha azzal a célzattal hívnák össze, hogy valami jót alkosson."^"* Az országgyűlésre vonatkozó veszedelmes fogalmak közé számította a nádor a rendeknek azt a fölfogását, hogy az országgyűlésen elő kell venni és orvosolni kell sérelmeiket, sőt tárgyalásuknak minden mást meg kell előznie, hogy a törvény magyarázatára az országgyűlés hivatott, hogy a megyei követek semmiben sem határozhatnak megyéik utasítása nélkül. A sérelmek jogosságát csak arra az esetre ismerte el, ha nyilvánvaló törvénysértés történt, ilyen azonban — jelentette ki — tudomása szerint nincs. A törvénymagyarázást a királynak követelte, az országgyűlés folyama alatti utasításoknak meg már azért is ellene volt, mert akkor a nemesség színe az országgyűlésen van, a megyében csak tudatlanabb része marad, akik az egyes kérdések megítélésében durva hibákat követhetnek el. Követelte tehát az erélyes föllépést, mert ha Martinovics állítása nem is igaz és a „reformátor-társaság" nem is készít elő forradalmat 1796 őszére, a rossz szellem már az 1790-i országgyűlésen megnyilvánult és ugyanazon cél felé tört, amelyet Martinovics megnevezett. Akkor még hasonlíthatatlanul „Die üblen Begriffe, welche die meisten Leute von den Rechten de^ Souveräns und des Landtages besitzen, machen die Abhaltung eines letzteren, wenn selber in der An^eicht geschehen solite, etwas Gutes zu wirken, für nun fast unmöglich."