Domanovszky Sándor: József nádor élete I. első rész (Budapest, 1944)

Az új környezet

A MAGYAR TÁRSADALOM ÍELLEMZÉSE. 165 minden embernek egyenlő jogai vannak, hogy tehát egyiknek eem kell a másiktól függenie, a másiknak dolgoznia, hanem valaraenynyit ugyanazok a kiváltságok, vagyoni ós életviszonyok illetik meg. Ennek előkészítésére és keresztülvitelére aláássák a vallásosságot, utat nyitnak a hitetlenségnek, különösen azzal, hogy nevetségessé teszik a vallásos élet külsőségeit és hogy tagadnak minden kinyilatkoztatást. Ehhez járul, hogy mindezeket az elveket a felebaráti és az emberszeretet leple alatt hirdetik, amivel a mérget annyira elterjesztik, hogy gyakran a kormányzat leggondosabb éberségét is félrevezetik, s ez a gondolkodás mindinkább gyökeret ver; sokan, meg sem értve az elveket, minden rossz szándék nélkül lassanként behódolnak nekik és örökre eli-omlanak^*. A legveszedelmesebbnek a fölvilágosodás közvetítésében a tanítóság szerepét látta. Ez szkeptikusan, gyenge érvekkel csak látszólag védelmezi a lélek halhatatlanságát és Isten létét és ezzel hitetlenségre oktat; az emberi jogokkal, azzal az agyrémmel, hogy az ifjúság mindenre képes, hogy kötelességek nem kötik, és hogy mindenkivel egyenlő, féktelenségbe visz. Nem is várt tőlük az államszolgálatban semmi jót, csak zavart és nyugtalanságot. Különösen veszedelmeseknek tartotta a fölvilágosult tanokat, ha a papnövendékek közt terjednek s ezeket a felsőbb papság ellen uszítják. Éppen azért a legfontosabbnak a papi és a világi tanítószemélyzet megválogatását tartotta, annál is inkább, mert úgy tapasztalta, hogy az utolsó években, ha a tanítók ellen ily címen panasz történt, általában a legmelegebben pártolták őket, ami bizonyos tervszerűségre mutat. Ilyennek látta Sándor Lipót nádor a fölvilágosodás hatását a Martine vi cs-pör után és ebből a szemszögből ítélte meg a magyar társadalom hangulatát is. Az udvar addig általában leginkább a főúri rendben bízott és arra épített. De éppen róluk a nádor nagyon sötét képet festett. Első és legnagyobb részük még saját ügyeinek intézésére is lusta, léhaságával, erkölcstelenségével ós gőgjével csak gyűlöletet kelt maga ellen ós annyira kihívja a többi osztály ellenszenvét, hogy az egyenlőségi eszméket buja életével csak fölszítja. Egy másik részük a rossz elvek rabja ós annál veszedelmesebb, mert többnyire azok fordulnak ebbe az irányba, akik vagyonuk nyakára hágtak. A harmadik rész a köz-