Domanovszky Sándor: József nádor élete I. első rész (Budapest, 1944)

Az új környezet

Ügyekkel semmit sem törődve, csak gazdaságának él, ezek legalább ezen a téren hasznosak, ha kellő komolysággal végzik föladatukat. Igen elenyésző azonban az a negyedik rész, amely teljes buzgalommal és lélekkel az állam és az uralkodó szolgálatába szegődik. Ezekben, a legnagyobb jóakarat mellett is, többnyire hiányzik a szükséges lelkierő, sőt a szolgálatkészségnek az a legszükségesebb foka, hogy egészen a szolgálatnak éljenek, s ennek mindent, még becsületüket is föláldozzák. A köznemesség jellemzése a nádornál már színtelenebb. Általános jellemvonásául azt tekinti, hogy kevés tudása van és szertelenül ragaszkodik az alkotmányhoz, a nélkül, hogy azt megértené. Ezért azok vezethetik, akik köreiben tekintélyt szereznek maguknak. Minthogy igen sokan közülük nagyon szegények, ezek könnyen izgathatok föl, de eddig a fölvilágosult eszméket még nem ismerik. Ha azonban ezek hozzájulc is behatolnának, az nagyon veszedelmes volna, mert ők a parasztok közt élnek és többnyire velük együtt dolgoznak, tehát őket is könnyen félrevezethetik. Viszont, ha tudnak velük bánni, könynyen meg lehet őket nyerni, s ez esetben csak nehezen tántoríthatok el meggyőződésüktől. A papsággal szemben az a főkifogása, hogy nagyon kevés köztük, aki a mérséklet és az igaz keresztényi szeretet középútján halad. Egyik részük vakbuzgó, üldözésre hajló, cselekedeteiben az érett megfontolást nélkülözi és sokszor még a fejedelemnek is megtagadja az engedelmességet, amivel rossz példát ad az alattvalóknak. Más részük hanyag, az új elvektől megmételyezett, a vallásra semmit sem ad, a népnek csak boszszúságára van és rossz példát mutat. Pedig az országban nagy a hiány lelkészekben, még elaggott szerzeteseket ós tanulmányailíat még el sem végzett ifjakat is kénytelenek alkalmazni. Általában a papi rend lenézett s a lelkészek rossz javadalmazása miatt ettől a pályától mindenki húzódik. A tanárok nagyrészt rossz elveket csepegtetnek az ifjúságba és rossz példát adnak neki. Az ifjúság pedig annál inkább követi őket, mentől inkább megfelelnek elveik az ő szenvedélyeinek. Ezeket tekintette tehát a nádor az államra a legveszedelmesebbeknek, mert nagyrészt tőlük függ a jövendő állampolgárok kiképzése ós'ezzel együtt az állam boldogsága vagy veszedelme.