Domanovszky Sándor: József nádor élete I. első rész (Budapest, 1944)
Az új környezet
szigorral, még abban az esetben Í8, ha a hadsereg egy részét Magyarországra kellene hozni.^*^ Amin Sándor Lipót nádor Martinovics és Sigray gróf vallomásában megütközött — ámbár nagyon jól látta, hogy azzal csak a maguk mentésére igydíszenek —, az volt, hogy a két vallomás a reformátorok társaságára megegyezett, és hogy Fodor tényleg öngyilkos lett. E részben tehát a forradalmár apát számítása bevált. A nádor ezekből a körülményekből azt következtette, hogy a följelentés nem alaptalan és hogy titokban tovább folyik az aknamunka, ezért fontosnak tartotta, hogy fölvegyék a küzdelmet s a fölfedezett vezetők ellen a törvény szigorát alkalmazzák, a rosszak elijesztésére és a becsületesek megnyugtatására. Kifejtette tehát a király előtt, hogy milyennek ismeri a hangulatot és a bajok okait miben látja. Meglátta a hangulatban a nagy ellentéteket. A rossz szelleműek — úgy írja — szenvedélyeik kielégítésével és egy elképzelt boldogság reményével és ígéretével hízelgik be magukat az embereknél. Ha ezek nyíltan felléphetnének, valószínű, hogy a tudatlan tömeg hozzájuk csatlakoznék. Minthogy azonban van még elég jól gondolkozó is, számítani lehet segítségükre, ha komoly rendszabályokhoz nyúlnak. De legfőbb ideje, hogy a bajnak gátat vessenek, mert a modern filozófia ós az emberbaráti elvek, amelyek a vallást és az erkölcsöt félretolják és csak a szenvedélyek bármi módon való kielégítésére törnek, rohamosan terjednek különösen az ifjúság körében. Ezdc a nép úgynevezett felvilágosításán munkálkodnak, ez elvek mérgét terjesztik. Ez a felvilágosítás kétféle. A módos évs gazdag polgárnak a kényelmi eszközök nélkülözhetőségéről beszélnek ós a fényűzés megszüntetéséről, vagyis az ember visszatéréséről az egyszerabb, természetes állapotra, amely mellett az életviszonyok különbözősége megszűnik, ami fokozatosan teljes egyenlőségre vezet. A szegényeknek azonban azt tanítja, hog>^ so glaube ich doch, dass dieses Euer Majestät nicht abhalten dürfte, in der Sache mit der gosetzmässigen Strenge auch auf den ausserstcn Fall vorzugelien, wenn nemlioh Allerhöchst diesoliben in die traurige Nothweiidigkeit versetzt werden sollten, durch die Gwalt das Allerhöchste Ansehen zu behaupten, wenn auch dazu ein Theil der Armeen nach Hungarn gebracht werden müsse ..."
