Domanovszky Sándor: József nádor élete I. első rész (Budapest, 1944)

Az új környezet

SÁNDOR LIPÓT NÁDOR MEGINGÁSA, 161 volt. A nádor és az ö segítségével a felvilágosult Schloissnig hatása alatt álló Ferenc c>sászár is eddig minden realíciós nyomásnak ellenállott. Most tökéletesen megváltozott a helyzet. Sándor Lipót bizalma még a vezető emberekben is megingott és ettől a fordulattól számítható Ferenc császár kormányának irányváltozása is.^^* A változás alapjait az az emlékirat vetette meg, amelyet a nádor a pör tárgyalása után dolgozott ki és 1795. április 16-i kelettel nyújtott be a királynak,"^ Az irat célja az volt, hogy jelentést tegyen az uralkodónak a magyarországi közhangulatról, a különböző rendek megbízhatóságáról, hogy megnevezze a tapasztalt bajokat ós orvoslásukról is elmondja gondolatait. Minden sorából erős pesszimizmus csendül ki, a színek, amelyekkel az állapotokat festette, a legsötétebbek. Mintha elveszett volna minden reménye, hogy a dinasztia és a nemzet közt az egyetértést fenn lehessen tartani. Az indítóokot erre a fölterjesztésre Martinovics egy kérése adta, ki egy 1794. december 19-én a börtönből a nádorhoz intézett beadványában^''^ jelentette, hogy Magyarországon, Erdélyben és Horvátországban egy éve és néhány hónapja egy reformátor-társaság áll fenn, amelynek célja három év leforgása alatt ezeket az országokat az osztrák háztól elszakítani. Azt állította, hogy a maga társaságát tulajdonképen azért alapította, hogy az előbbieket tervük keresztülvitelétől elriassza és tagjaikat leleplezze. A társaságot az elhunyt Gyurkovits Ferenc pesti egyetemi tanár hetedmagával kezdeményezte. Tervük szerint az első évben csak tudós, fölvilágosult férfiakat ós tábornokokat és törzstiszteket vettek föl, a másodikban fiatal diákokat, tiszteket és született magyar polgárokat, A népet ós a katonákat csak a harmadik évben akarták megnyerni. Pénztárukat önkéntes adományokból tartják fenn; nagytehetségű tagjaik megbízásból javaslatokat dolgoznak ki az új köztársaságról. Titkos jeleiket éveöként és valahányszor attól tartanak, hogy leleplezik őket, Mályusz ici. niü, 201—229. 1. * ' Közölve Mályusznál, 808—«51. 1. E beadványt teljee egészében ismerteti Fraknói: Martinovicí; élete, 171—178. 1., míg itt csak arról szólunk, amit a nádor fölterjesztésében átvett. Domanovszky Sándor: .Tózsef ní'idor élete I. 11