Domanovszky Sándor: József nádor élete I. első rész (Budapest, 1944)
Az új környezet
megváltoztatják. Fejeiket kötelezték, hogy ha elfognák őket, kövessenek el öngyilkosságot. Ha ezt az illető nem tenné meg, a többieknek ki kell vándorolniok s a vezetést új tagok veszik át. Különben tilos a tagoknak forradalomról beszélniök. Csak a kitűzött idő utolsó szakában fog mindenünnen felhangzani a forradalmi jelszó. Martinovics azt ajánlotta, hogy valamelyik vezetőt hívják Schönbrunnba és szólítsák föl, hogy vallja be a társaság fönnállását, minthogy az már úgyis le van leplezve. Egyben biztosítsák, hogy a társaság amnesztiát kap és hogy az ügyre feledés fátylát borítják, de kívánják be a tagok nevét és számát, azzal az indokolással, hogy ebből a király meggyőződhessék, vájjon a reformokat a többség óhajtja-e, mert ez esetben a király hajlandó volna a rendekkel karöltve a szükséges javítások életbeléptetésére. Ha ez a mód nem vezetne célhoz, az illetőt el kell bocsátani, mintha meg volnának győződve ártatlanságáról, és udvari bizottságot kell összehívni, amelynek tagjait ő — Martinovics — fogja megnevezni, hogy a kiküldött regnikoláris bizottságok iratait vizsgálja meg. Ebben a bizottságban azt a határozatot kellene kimondani, hogy új alkotmányt vezetnek be kétkamarás rendszerrel, így majd meglátják a bizottság tagjainak nagy lelkesedését ezért az eszméért. Az új allíotmány híre az országban hamar elterjedne. Martinovics akkor közölné a társaság vezetőivel az új alkotmány tervet és rávenné őket, hogy azt ösezes tagjaik által aláírt kérvényben kérjék a királytól. Ebből kitűnnék tagjaik nagy száma is. E leleplezések fejében Martinovics szabadonbocsátását kérte. Az irat tulajdonképen azon a híren alapult, hogy Fodor .József helytartótanácsi titkár, akit december 16-án el akartak fogni, öngyilkosságot követett el, amikor a kirendelt tiszt fölszólította, hogy kövesse őt.*" Ezért írta Martinovics jelentésébe azt, hogy Gyurkovits halála esetére Fodorhoz utasította őt a társaság ügyeiben. A december 19-i beadványt természetesen V. ö. erre vonatkozólag Fraknói: Martinovics és társainak összeesküvése (Budapest, 1880.), 324. 1. és Fraknói: Martinovics élete, 171. 1.