Domanovszky Sándor: József nádor élete I. első rész (Budapest, 1944)
Az ütközőpont
megdönthetetlen felségjogokból túl sokat engedett, amikor beleegyezett, hogy a magyar rendek résztvehessenek a törvényhozásban.^^^ Szent István „desipotizmusát" szerette volna föleleveníteni. A Lalíics-féle közjogban is, amely az ő örizete alatt továbbfejlődött és változott, ezt a saját gondolatrendszerét iparkodott mentől részletesebben a kormánykörök zsinórmértékéül megrögzíteni. Mint ilyen norma, ez a munka különös figyelmet érdemel.^^* Alaptótele, hogy ez az ország állami létének eredete óta monarchikus kormányzat alatt áll.^^" Ez azonban mégsem egészen korlátlan, mert a nemzet legelőkelőbbjeinek véleményét lényeges jelentőségű kérdésekben kikérték.^^" Az így szokásbajött tanácskozásokra a szabadok nagy száma miatt hívták meg csak a legelőkelőbbeket és leghatalmasabbakat, akik közt legalul álltak a nagybirtokosok, a későbbi nemesség tagjai/^^ Jóváhagyásuk és beleegyezésük nélkül nem hozhattak olyan döntéseket, amelyek az egész nemzetet érintették.^Ez azonban meggyőződése szerint az uralkodó abszolút hatalmát nem disponireu für gut befinden werden. Welch eine Schande! Man wird sagen: an diesem Entwurf haben nicht alle Stände des Reichs Anteil. — Genug an (fem! Er ität in Kreisen verfasst worden! — UnehTe genug, dass nur ein einziger Ungar auf so einen Gredanken zu verfallen vermögend ist. Warum will man dem besten Könige alle Gewalt nehmen? — Antwort: damit Er und seine Erben, und Erbes Erben, nimmer mehr auf das Lucrum Camerae und auf die Insurrektion werden denken, viel weniger sichs beygehen lassen könne, es je durchzusetzen. Entdeckt ist das Geheimnis! — Aufgelöst ist das Rätsel! — Nicht wahr? — Ey! der verdammte Pulsgreifer!" Irrthümer, 31—33. 1. „ ... Seine jetzt regierende kais. königl. Majestät von dem ursprünglichen und unumstösslichen Majestätsrecht schon zu viel vergeben haben, indem Allerhöchstdieselben ... den Ständen von Ungarn dem gesetzgebenden Anteil zusagten." Irrthümer, 108. 1. Az érintett pontokra az Izdenczy-hagyatékhan az Országos LevéltáTban őrzött kéziratpéldány paragrafusszámai szerint utalok. Lakics—Izdenczy, 36. §. — Annak a tételnek védelmében, hogy Szent István már korlátlan hatalmat örökölt elődeitől, hogy tehát a kormányforraa alatta nem változott meg lényegében, Gebhardi 1778-ban megjelent magyar történetével (Ludwig Albrecht Gebhardi: Geschichte des Reichs Hungarn und der damit verbundenen Staaten (Leipzig, 1778.) is vitába száll (33—34. §) és állást foglal azok ellen is, akik II. Emire korától arisztokráciával vegyesá monarchikus, vagy egyenesen arisztokratikus államformáról beszélnek (35. §). Lakics—Izdenczv, .38 §. U. ott, 39. §. _^ - . ' . * : U. ott, 40. §. ... • " .
