Domanovszky Sándor: József nádor élete I. első rész (Budapest, 1944)

Az ütközőpont

SZEMLÉLETÜK SZENT ISTVÁNRÓL. 91 a rendek oem vonták kétségbe, az mterruptum fiiluin sucoessionis el volt temetve, de a közjogászoknak nem is ezért kellett ez a tétel, hanem hogy ezzel alátámasszák a korlátlan királyi hatalmat, megtagadják a rendek közreműködését a törvényhozásban, vagy hogy azt a lehető legszűkebb körre szorítsák, hogy a koronázás jelentősége, a koronázási eskü és a hitlevél ellen döröghessenek. • Az ideál tehát a Szent István-kori állapot. A hivatkozás őreá lesz Izdenczy vesszőparipája államtanácsosi votumaiban. Ámbár mindig ellene volt minden országgyűlésnek, nádorságnak és alkotmányos tradíciónak és rendületlenül bízott benne, hogy eszméi diadalmaskodni fognak, egyelőre meg kellett alkudnia és a királyi hatalom korlátlanságának elvi alapjáról folytatta hadakozását. Büszke volt minden eredményre, amelyet elért és nem ritkán még félrefogásaival is büszkélkedett. Az 1790-i nemzeti visszahatás idején abból a tévedésből indulva ki, hogy a lucrum cameraet csak a nemesség fizette, összehasonlította az inszurrekcióra és a lucrum cameraera vonatkozó törvénycikkeket. Az Irrthümer kiemelte a „sasszemet'*, amely ezt meglátta és eldicsekedett vele, hogy az 1790-i országgyűlésen nem II. József megszüntetett rendszere hozta lázba a rendeket, hanem ez az összeállítás, amely kiváltságaikat fenyegette.^^" Nyíltan hirdette, hogy II. liipót az eredeti és „Per chronologisclie Auszug der Gesetze, und der von der Insurrektion, mit darunter auch von dem Lucro Camerae handelt, beide Lasten, die nur den Adel allein treffen. Dieser Auszug sage ich, ist der schreckliche Vorbot dessen, was noch hätte folgen sollen und worüber der Adel in Verwirrung geriet. Nimmermehr möglich hatte man es geglaubt, dass ein Adlersauge je auf diese zwey Gegenstände mehr hinblicken soll, nachdem sie schon längst durch Nachlässigkeit der Staatsdiener in die tiefste Vergessenheit vergraben worden sind. Diese Erscheinung war um so mehr erschreckend und niederwerfend, je weniger mnn nur mit einem Schein von Grunde was dagegen einwendon kann, da beyde diese Lasten des Adelstandes sogar in dem berühmten Dekret Andreas des Zweyten, und mehr anderen viel spät(!ren, nie aufgehobenen und immer bestätigten Gesetzen sich gründen. Daher die grosse Verwiirung und Beeorgniss bey dem Landtage; daher die vielen Entwürfe. Und diese Besorgniss ist es, welche den die Nazion auf ewig entehrenden Diplomsentwurf diktirt hat, und in dem alles mögliche angewandt wurde, um den König sogar den Schatten irgend einer Gewalt zu entziehen und am Ende einen rechtsmässigen Monarchen zu nichts weiter mehr, als zu einem Ispán (auf deutsch so viel als ein Schaffer) zu machen, der sich alles das gefallen lassen müsse, was die hocherlauchten Stände mit ihm zu