Domanovszky Sándor: József nádor élete I. első rész (Budapest, 1944)

Az ütközőpont

alapon ós kijelenti, hogy ilyeténkép a közjog megszerkesztésére nem marad hátra más alap, mint a józan ész."^ Ezzel a merész ezimplifikálással a kérdés el is van intézve, ami nem tetszik az írónak, arról egyszerűen kijelenti, hogy ellenkezik a józan ész­ezel és így elhanyagolható. Grossing szerint pl. az aranybulla nem érdemel hitelt, vagy legalább is érvénytelen, mert erőszak­kal kényszerítették ki,"^ ezzel pedig sommásan elintézi mind­azokat a problémákat, amelyek ezzel a diplomával kapcsolat­ban fölmerülnek. Az Irrthümer is, amikor ehhez a ponthoz ér, kijelenti, hogy az aranybulla „minden tekintetben beható kom­mentárt érdemel", de azután egyszerűen elüti a kérdést azzal, ^hogy „a körülmények fogják eldönteni, vájjon belebocsátkoz­zék-e ennek kidolgozásába" ós többet vissza sem tér reá.'* Ilyen módszerrel mindent ki lehet forgatni. Ez az eset pl. a királyi eskü ós diploma problémájánál. Grossing szerint diplo­mára Károly Róbert előtt nincs példa, az Anjouk nem ismer­ték a magyar szokásokat és azért megtévesztették őket, amikor esküt követeltek tőlük s ugyanezt tették 1. Ferdinánddal is.*** A „Versuch" az első királyi esküt V. László idejére teszi."'" Az Irrthümer szerint Ferdinánd volt az első király, akit esküre kényszerítettek."" Ugyanez azzal érvel a diploma ellen, hogy a Térszerződésnél nincs említés ilyesmiről.''*** Ha pedig régibb időkre a maguk módja szerint megállapítják, hogy az illető in­tézmény nem volt meg, akkor saját korukra nézve sem ismerik el érvényesnek. Izdenczy egyszerűen elveti ezeket a kötelezett­ségeket azon az alapon, hogy abszolút monarchiában ezek ellen­keznek a királyi felség méltóságával, és mert „az ilyen fondor­latos kötelezettségeknek nem lehet kötelező erejük, nemcsak azért, mert nincs törvényes alapjuk, hanem mert ellentétben áll­nak a királyok első és legnagyobb kötelességével, hogy a közjót "2 Grossing 13—14. 1. „Es blieb also nichts, als die Vernunft übrig, die Oott, als der Schöpfer der Natur verliehen hat." Grossing 162. 1. .• ' ' »* Irrthümer, 94. 1. Grossing 288—289. és 52. 1. Ugyanígy Irrthümer, 96—97. 1. Versuch, 43, 1. Irrthümer, 115. 1, Irrthümer, 114. 1. ' ' .

Next

/
Oldalképek
Tartalom