Garadnai Zoltán: Iratok a magyar-francia kapcsolatok történetéhez (1957-1962)

1. Rész - Franciaország és Kelet-Európa kapcsolatai

fasizmus újraéledése miatt gerjesztett kelet-európai hisztéria ugyan elsősorban a francia kommunisták belpolitikai érdekeit szolgálta, de ezt a szovjet propaganda is átvette, és befolyásolta a szatelliták megnyilatkozásait is.40

A szovjetek számára ugyanis minden olyan megnyilvánulás, amely Németország esetleges megerősödését eredményezte volna, érzékeny területnek számított. De Gaulle mindezek ellenére nyitott maradt a Szovjetunió irányába, és Adenauer előtt (1958. november 29.) így nyilatkozott: „Egyértelmű, hogy érzelmi okok és hagyományaink miatt nem olyannak látjuk Szovjet-Oroszországot, mint amilyennek a németek látják. Mi nem szenvedtünk tőlük, mint maguk. Veszélyesnek látjuk, de nem ellenségesnek.”41 Francia részről ugyanis már ekkor úgy értékelték, hogy a szovjet politika Európában az enyhülés és az együttműködés lehetőségét fogja keresni.42 De Gaulle már a hatalomra kerülésétől kezdve számolt a Szovjetunióval, de a közeledésnek és kölcsönös nyitásnak 1958-1963 között még nem volt realitása, mivel a helyzet megoldásának a kulcsa (legalábbis a francia vélemények szerint) Moszkvában volt.

De Gaulle kelet-európai politikája, amelyet lényegében a saját, Európára vonatkozó jövőképe alapján és annak keretében kívánt kibontakoztatni, az alábbi tényezőket foglalta magában:

1. A történelmi kapcsolatok hagyományaira alapozódó, de új formában megvalósuló kapcsolatépítés.

2. A nemzetállami szereplők dominanciájának hangsúlyozása.

3. A nemzeti függetlenség kibontakoztatására irányuló törekvések, amelyekhez a mintát a francia nyugat-nyugat közi politika adta.

4. Franciaország nagyságának és vezető szerepének elismertetése, elsősorban a kelet-nyugati kapcsolatokban francia részről szükségesnek ítélt közvetítő szerep felvállalásával.

5. Az európai egyensúly megtartása.43

Az érem másik oldalához tartozik, hogy a szovjet részről nagy erőpróbának tartott berlini válság alatt Franciaország politikája következetesen antikommunista maradt, és ez megnövelte az ország tekintélyét a németek

40 Magyar részről is teljesen átvették a L’Humanité-nek a fasiszta veszélyre vonatkozó helyzetelemzését. MOL XXXII-4-71. d. Sajtószemlék, Párizs, (1958. szeptember 17. ) 15-16. o.

41 Va'isse, 1998. 264. o.

42 DDF. 1958. II. N°231, (Moszkva, 1958. október 8.), 482. , ill. N° 417, (Moszkva, 1958. december 15.) 875-877. o.

43 Szeptycki, 2002. 30-33. o. Lényegében ezeket a célokat fejezte ki az 1958. december 24-ci beszédében is, és ezt erősítette meg az 1959. november 22-ei strasbourgi beszéde is. V. ö. DM II. (1958. december 24.) 587. o.

31