Garadnai Zoltán: Iratok a magyar-francia kapcsolatok történetéhez (1957-1962)

1. Rész - Franciaország és Kelet-Európa kapcsolatai

szemében.44 A párizsi konferencia kudarca 1960-ban tovább növelte Franciaország jelentőségét, miközben a francia atomfegyverkezési program kibontakozását a keleti országok elutasították. A kapcsolatokat tovább bonyolította az algériai háború egyre intenzívebb kibontakozása, amelyben az összes kelet-európai ország valamilyen formában közvetve vagy közvetlenül érdekeltté vált, és mivel ez már közvetlenül francia érdekeket sértett, a francia elutasítás egyértelmű volt. Kelet-Európát közvetlenül érintette az is, hogy De Gaulle az 1959. március 25-ei sajtókonferenciáján meghirdette az „Atlanti óceántól az Urálig terjedő Európa” fogalmát. Erre azonban a szocialista országok (főképpen Lengyelország) elutasítóan reagáltak,45 és francia értékelések szerint ők is elsősorban az Odera-Neisse határ elismerésére figyeltek oda, és azt teljesen érzelemmel itatták át. De Gaulle sajtó- konferenciáján elhangzott mondatok elsősorban a lengyel Rapacki-tervre való francia válaszként46 voltak értékelhetők.

A kelet-nyugati viszonyt megterhelő feszültség enyhítésére vonatkozó első nemzetközi diplomáciai manővert ugyanis a lengyelek tették (a szovjet inspirációt követve) meg az ún. Rapacki-terv nyilvánossá tételével (1957. október 2.).47 A terv Kelet-Európa semlegesítését és atomfegyver-mentesítését tartalmazta, de a franciák (és a többi nyugat-európai állam is) fenntartásokkal viseltettek azzal szemben.48

A Rapacki-terv célja, függetlenül annak különféle változataitól, valójában kettős volt. Egyrészt Németország atomfegyverhez való jutásának megakadályozását célozta, másrészt annak elkerülését, hogy a Szovjetunió atomfegyvert tároljon Lengyelország területén. A varsói kommunista vezetés (elsősorban Gomulka elsőtitkár és Rapacki külügyminiszter) a lengyel függetlenség illúziójának hangoztatásával abból indultak ki, hogy a kialakult status quo hosszabb ideig megmarad. Francia értékelés szerint azonban a terv elsősorban ideológiait alapon született, és a lakosság megnyugtatását szolgálta, így belső konszolidációs és nemzetközi propaganda célokat egyaránt feltételeztek mögötte.49 A franciák szerint ennek a tervnek az elfogadása egyértelműen a Szovjetunió egyoldalú megerősödését eredményezte volna.

44 Fejérdy-Garadnai, 2004. 208-231. o.

45 DDF 1959 I. N° 211 (Párizs, 1959. április 9.), ill. DDF 1959 II. N° 248. (Oslo, 1959. november 25.) 612. o.

46 DDF 1958 II. N° 321, (Varsó, 1958. november 7.), 657-658. o.

47 DDF 1957 II. N° 474, (Párizs, 1957. december 28.), 976-980. o. A francia diplomácia alapvetően bizalmatlan volt a lengyel kezdeményezéssel szemben, és abban elsősorban propaganda célokat feltételezett.

48 DDF 1958. II. N°348, (Párizs, 1958. november 20.), 711-713. o.

49 Uo. II. N° 321, (Párizs, 1958. november 7.), 657-658. o.

32