Garadnai Zoltán: Iratok a magyar-francia kapcsolatok történetéhez (1957-1962)

1. Rész - Franciaország és Kelet-Európa kapcsolatai

séből is következett. Ezt a folyamatot az enyhülés alapján kibontakozó új európai status quo alapján képzelte el, amelynek egyik összekötő elemét a kelet-közép-európai kisállamok jelenthették.31 Elképzelése szerint a szovjet és a francia stratégiai érdekek találkozása, illetve a két ország történelmileg kialakult különleges viszonyára alapozódóan kibontakozó „détente-enten- te-cooperation” politika fokozatosan és hosszú távon oldotta volna meg a németkérdést, és adott volna ezzel párhuzamosan egy új biztonsági keretet egész Európa számára. A De Gaulle által 1959-ben meghirdetett „Atlanti-óceántól az Urálig terjedő Európa” fogalom tehát ennek a politikának a kifejezését szolgálta.32

A kelet-nyugati francia enyhülés politika erőpróbája volt a De Gaulle-i Algéria politika 1958-1962 között. Ez egyrészt hatott az Egyesült Államokhoz fűződő viszonyra, de befolyásolta az európai államokkal kialakított politikát is, vagyis az európai integrációs folyamat alakulását. Franciaország bizalmatlanná kezdett válni a NATO-val és az angolszász országokkal szemben, mivel Párizsban úgy látták, hogy az amerikaiak tudatosan a francia törekvések megbuktatására törekedtek és beavatkoztak az algériai háborúba, amely komoly politikai feszültséget eredményezett a franciaamerikai viszonyban.

A keleti kapcsolatokat teljes mértékben a szovjet kapcsolatok határozták meg, vagyis a kis országok lényegében semmilyen szerepet nem játszottak, és közülük az egyetlen kivételt a Rapacki külügyminisztersége alatt viszonylagos külpolitikai függetlenséget élvező Lengyelország jelentette. A fő kérdés a kezdetektől már az volt, hogy De Gaulle ellensúlynak képzelte-e el a Szovjetuniót, és geopolitikai gondolkodásában hova helyezte el az ún. „Örök Oroszországot”. De Gaulle noha visszautasította a szovjet imperializmust, mégis a minél közelebbi francia-orosz kiegyezésben reménykedett. A valódi kapcsolatépitést azonban több tényező akadályozta meg:

1. Az ötvenes években kölcsönösen kialakult ellenségkép és a hideg- háborús feszültségek.33

2. Az algériai háború és következményei, amelyek csak az Eviani konferencia (1962. március 7-18.) után rendeződtek.34

31 Salgó, 1990. 42-50. o.

32 Szeptycki, 2002. 93-97. o. Francia részről úgy gondolták, hogy a keleti országok alapvető célja az életkörülmények javítása és a kommunista rendszerek stabilitásának erősítése. CADN Moscou Série B. Carton 187. Note. La situation en Europe orientale.

33 Franciaország kelet-európai kapcsolatait csak Sztálin halála után lehetett újraépíteni. Ennek az enyhülésnek keretében került pl. Gajewski lengyel nagykövet Párizsba 1954-ben. V. ö. Gajewski, 1998. 86-88. o.

34 Grosser, 1989. 161-172. o„ Duroselle, 1993. 677-681. o„ Vai'sse, 1998. La France dans les rapports Est/Ouest című fejezet. 263-283. o.

29