Garadnai Zoltán: Iratok a magyar-francia kapcsolatok történetéhez (1957-1962)
2. Rész - Dokumentumok
Az európai integráció alakulását abból a szempontból kell figyelemmel kísérnünk, hogy az milyen kihatással járhat a nemzetközi munkásmozgalomra, az érdekelt országoknak a szocialista tábor országaihoz való viszonyára. Egyelőre még nem lehet felmérni egyik koncepció érvényesülésének következményeit sem. Számunkra mindkettő rossz, az „államok Európájá”-nak létrejötte talán jobban élezi az ellentéteket. A beszámolót követő vitában a felszólalók az európai integráció alakulásának gazdasági okaira, a tagállamok, valamint az USA és Franciaország közötti ellentétek forrására mutattak rá. Kende elvtárs felhívta a figyelmet a túlzott általánosítás veszélyére. De Gaulle-t nem csupán az atomenergia kutatásokban érdekelt francia tőkés körök, hanem a francia koncentrált nagytőke támogatja. Vizsgálni kellett volna a francia tőkés körökön belüli ellentmondásokat is, mert az sem állítható egyértelműen, hogy az egész francia nagytőke De Gaulle mögött áll. Nem szabad túlbecsülni De Gaulle elgondolásainak számunkra előnyösebb voltát. Kende elvtárs hivatkozott a Francia Kommunista Pártban ezzel kapcsolatos vitára, amely a Servant-Casanova csoport kizárásához vezethetett. De Gaulle elképzeléseinek győzelme a fasizálódás előretörését is jelentheti. Nyilvánvaló, hogy az integráns Európa sem lenne mentes az ellentétek éleződésétől. A vitán belül Kömíves elvtárs azt fejtegette, hogy a termelőerők nagyarányú növekedése törte szét a tőkés országok közötti kapcsolatok eddigi kereteit. Szűkké váltak a nemzeti határok, a nemzetközi tőkének szüksége van az ú.n. „nagytérgazdálkodás”-ra való áttérésre. A hozzászólók kihangsúlyozták, hogy miután a kapitalizmus létéből törvényszerűen következnek az ellentmondások, azok nem szűnnek meg egy európai unió megalakulása esetén sem, sőt újabbak jelentkeznek. A nyugati tőkés államok gazdasági, politikai egyesülése - ha az ellentétek ellenére egyáltalán létrejön az eddig elképzel formák valamelyikében - hatással lesz a nemzetközi munkásmozgalomra, azonban megfelelően elemezve a kialakuló helyzetet, kellőképpen felkészülhetünk annak kivédésére. Rácz elvtárs zárszavában kihangsúlyozta, hogy ez az egyik legbonyolultabb nemzetközi kérdés, igen sok olyan problémát vet fel, ami bennünket közelről érint. Lehetetlen lenne most minden vonatkozására egyértelmű választ adni. Feladatunk továbbra is az, hogy figyelemmel kísérjük az ezzel kapcsolatos eseményeket, feltárjuk a tőkés országok közötti ellentmondások tényleges okait és a megfelelő következtetések levonásával alakítsuk ki külpolitikai célkitűzéseink megvalósításának módját. Éppen ezért - szem előtt tartva a De Gaulle politikájában rejlő fasizmus veszélyét - nem szabad kihasználatlanul hagynunk azt a tényt, hogy De Gaulle külpolitikája ellentéteket szít a NATO-n belül, ami számunkra előnyös. 290
