Garadnai Zoltán: Iratok a magyar-francia kapcsolatok történetéhez (1957-1962)
2. Rész - Dokumentumok
De Gaulle hatalomra jutása óta Franciaországgal nem romlottak kapcsolataink, őt magát is kevésbé támadjuk propaganda vonalon, mint pl. Ade- nauer-t, vagy más vezető nyugati politikusokat. Természetesen differenciálnunk kell és nem ringathatjuk magunkat abban az illúzióban, hogy De Gaulle politikája számunkra a kisebbik rossz. Mégis tekintetbe kell venni, hogy De Gaulle koncepciója az európai integráció kérdésében akadályozza Nyugat-Európa szervezeti politikai egységének létrejöttét, amely azt is jelentené, hogy az egyes országok államisága fokozatosan beolvadna és diplomáciai, külpolitikai jogi téren egységes szervezettel állnánk szemben. Ez kétségtelenül számunkra előnytelen lenne több szempontból is. Egy ilyen helyzetnek a hátrányait gyakorlatban érezzük Benelux viszonylatban. Megállapítható az is, hogy De Gaulle külpolitikájának olyan objektív kihatása van, amely gyengíti a NATO politikai és katonai ütőképességét. De Gaulle arra törekszik, hogy megszerezze Nyugat-Európa vezetését, csökkentse Európában az USA politikai, gazdasági és katonai befolyását. Más kérdés az, hogy célkitűzései mennyire reálisak, rendelkezik-e Francia- ország azokkal az eszközökkel, amelyek szükségesek e célkitűzések megvalósításához. Ennél a kérdésnél figyelembe kell venni azonban azt, hogy az USA és a nyugat-európai országok között a II. világháború után kialakult politikai és katonai kapcsolatok rendszere ma már nem tükrözi az USA és Nyugat-Európa - szőkébben a Közös Piac - gazdasági súlyát. Azaz a Nyugat-európai országok gazdaságilag megerősödtek, létrehoztak egy olyan szervezetet /Közös Piac/, amely ma már veszélyezteti az USA érdekeit. De Gaulle úgy gondolja, hogy a politikai vezetés Nyugat-európában Franciaországot illeti meg, /nagyhatalmi jellege/ és nem Nyugat-németországot. [sic!] Fentiek alapján vetődik fel az a kérdés, hogy elképzelhető-e Nyugat-európában a kapitalista államoknak egy olyan csoportosulása, amely politikai, gazdasági és katonai területen az USA-tól bizonyos mértékig eltérő vonalat követne. Ha ez el is képzelhető, katonai vonatkozásban azonban az USA mindenképpen megtartja vezető szerepét az imperialista táboron belül és ezzel a körülménnyel a nyugat-európai országoknak számolniuk kell. Éppen ezért erőlködik De Gaulle önálló atomütőerőt létrehozni. Az a tény, hogy az USA Angliát be akarja léptetni a Közös Piacba, többek között azért történik, hogy befolyását azáltal is biztosítsa a Közös Piacon belül. Teljes bonyolultságukban kell tehát vizsgálni a jelentkező problémákat, a túlzott általánosítás és egyszerűsités veszélyeket rejt magában. Budapest, 1962. június 7. Medvegy, Rácz 291