Garadnai Zoltán: Iratok a magyar-francia kapcsolatok történetéhez (1957-1962)
1. Rész - Franciaország és Kelet-Európa kapcsolatai
az európai szövetségeseivel egy Európán túli hidegháborús konfliktusban. Ez csak tovább erősítette De Gaulle meggyőződését arra vonatkozóan, hogy egyedül csak az önálló nukleáris haderő teszi lehetővé a francia és az európai biztonság megvalósítását, mivel nem számíthatnak a feltétel nélküli amerikai védelmi biztosítékra. Ugyanakkor a britek felvételi kérelmének az ügye a Közös Piacba is egyre szorosabban kapcsolódott ehhez a kérdéshez. Technikai oldalról nézve a Brit Nemzetközösség és Nagy-Britannia kapcsolata önmagában is akadályt jelentett a tárgyalások menetében, de ezeket csak növelték az 1962-es év végének eseményei. A brit-francia ellentétek ugyanis szintén a kubai válság után váltak egyre nyilvánvalóvá, ami így a német-francia közeledés szándékát is felerősítette. A két ország között az igazi diplomáciai konfliktust az évvégi nassaui tanácskozás jelentette. Macmillan angol miniszterelnök 1962. december 18-21. között Nassau-n találkozott Kennedy amerikai elnökkel, akivel megegyezett egy közös amerikai-angol nukleáris együttműködésről, amihez felkérték Franciaország csatlakozását. De Gaulle erre válaszul megvétózta Anglia közös piaci belépését, ami így csak 1973-ban sikerült, és egyben Adenauerral megkötötte a német-francia kiegyezést. Ezzel a lépéssel egy új kiadású entente cordiale lehetősége semmivé vált, ami nagy felháborodást váltott ki a nyugati szövetségeseknél, míg keleten, a szocialista országok részéről az érdeklődés megnövekedett a francia külpolitika irányába. A nassaui brit-amerikai megegyezés csak megerősítette De Gaulle sza- kítási szándékát, mivel számára Kennedy elnöknek multilaterális atomerö fejlesztésére vonatkozó javaslata elfogadhatatlannak bizonyult. Ezzel párhuzamosan a francia atomkutatások, amelyhez a segítséget az amerikaiak határozottan elutasították, a végük felé közeledtek. A francia atomerő beintegrálása a multilaterális atomerő keretébe azt jelentette volna, hogy az amerikai ellenőrzése alá kerül. Ezzel párhuzamosan a franciák számára a nassaui megállapodás az angoloknak az amerikaiaktól való függését is egyértelművé tették. Ráadásul akkor, amikor a megállapodás előtt néhány nappal Macmillan brit miniszterelnök De Gaulle elnököt az önálló brit atomerő bánni áron történő fenntartásáról biztosította. A kubai válság után egyértelművé vált Moszkvában is, hogy a keletnyugati rivalizálás az 1947-1962 közötti formában már nem folytatható tovább. A szovjet diplomácia is új eszközökhöz nyúlt az enyhülés hangoztatásával, és így a katonai konfliktus hangsúlyozása helyett a politikai-gazdasági és ideológiai-kulturális verseny került a nemzetközi kapcsolatok centrumába, amelyet keleten már az ötvenes évek közepétől a „békés egymás mellett élés” fogalmával fejeztek ki.18 Ehhez járult hozzá 18 A fogalmat először 1954-ben Malenkov szovjet miniszterelnök használta. A francia diplomácia részletesen elemezte a fogalom tartalmi változásait. 1962-1963 után ez a kifejezés 25
