Garadnai Zoltán: Iratok a magyar-francia kapcsolatok történetéhez (1957-1962)
2. Rész - Dokumentumok
hatalmon levő ember nem igen ejtheti ki, de De Gaulle kiejtheti. Ezzel kapcsolatban meg kell mondanom mindjárt azt is, hogy de Gaulle olyan húrokon játszik, amelyeken a kétszínűség is megmutatkozik, de ugyanakkor az is, hogy nagyon jól ismeri az embereit. De Gaulle az ultrák segítségével került hatalomra, ugyanakkor ezt a hatalmat tulajdonképpen ma az ultrák ellen használja fel. Algériai politikája sokkal közelebb áll Mendés-France-ék néhány évvel ezelőtti külpolitikájához és ennek eredménye az is, hogy a francia külpolitikai életben tapasztalható egy bizonyos fokú tisztulás ebben a nagy zűrzavarban, amely hosszú évek óta jellemző a francia belpolitikai helyzetre. Tapasztalható az, hogy bizonyos elemek, amelyek fel akarták használni de Gaulle-t is saját céljaikra, kiábrándulnak belőle, nyíltan hazaárulást emlegetnek, legfelsőbb bíróság elé akarják állítani de Gaulle-t, de kétségtelen az is, hogy de Gaulle közben végrehajthatta a hadseregen belül például azokat az átcsoportosításokat, amelyek szükségesek voltak ahhoz, hogy az eddiginél merészebb hangot üssön meg az algériai kérdésben. De az is biztos, hogy a hadseregen belül még ma is jelentős erők vannak, amelyek nem mondtak le arról, hogy abban az esetben, ha de Gaulle mégis tárgyalóasztalhoz ül le az algériai kormány megbízottaival, fegyveres erőszak árán is elmozdítsák a hatalom éléről és erőszakkal átvegyék a hatalmat. Ezek a meggondolások, az erőviszonyoknak az alakulása ma még egyik legfontosabb akadályozója annak, hogy komoly tárgyalások folyjanak, bár egybehangzó információk szerint ezek a tárgyalások már hosszú hetekkel ezelőtt megkezdődtek. A másik fontos akadálya a fegyverszünet megkötésének az, hogy de Gaulle ugyan kijelenti, hogy önrendelkezési jogot ad Algériának, de nem képes garantálni, nem képes a saját becsületszaván kívül más kézzel fogható garanciát adni arra, hogy ezt be is fogják tartani és ha letennék az algériaiak a fegyvert, nem változnának-e meg az erőviszonyok hirtelen úgy, hogy a fegyverszünet végeredményben egy kapitulációval lenne egyenlő az algériaiak részéről. Miután ma úgy néz ki, hogy de Gaulle ilyen garanciákat még nem tud adni, ennek következtében a nyílt tárgyalások a fegyverszünet kérdésében még elhúzódnak. Ezzel kapcsolatban itt röviden rámutatnék arra, hogy de Gaulle-nak és kormányának a kétszínűsége alaposan megmutatkozik. Amikor de Gaulle minden beszédében azt mondja, hogy önrendelkezést adunk az algériaiaknak és tettekkel kell majd bebizonyítanunk az algériai tömegek előtt, hogy a népszavazáson nekik érdemes arra szavazni, hogy Franciaországgal szövetségben maradjanak, addig a miniszterei, az algériai kormányzó nyíltan hangoztatják, hogy de Gaulle-nak ezek a kijelentései az ENSZ számára készültek, az ENSZ számára hangzottak el és egyébként eszük ágában sincs Algériáról lemondani s Algéria francia marad. Ha lesz is népszavazás, ennek lefolytatásáról nem gondoskodhat más, mint a francia kormány s a francia kormánynak erre egyetlen eszköze a fegyveres erő, 193
