Garadnai Zoltán: Iratok a magyar-francia kapcsolatok történetéhez (1957-1962)
2. Rész - Dokumentumok
Az a néhány gesztus, ami pozitivebben értékelhető lenne De Gaulle politikájában - Odera-Neisse határ elismerése, franciaországi rakétatámaszpontok létesítésének elutasítása, a NATO-ra vonatkozó kezdeményezései - lényegében zsákutcába vezetnek, hisz realizálása nagyrészt azoktól függ, akiknek effektiv támogatásával akarja megnyerni az algériai háborút, s akinek anyagi támogatása nélkül a jelenlegi helyzetet sem tudná sokáig fenntartani Algériában. Összefoglalva megállapíthatjuk, hogy az algériai kérdés a francia bel- és külpolitika sarokköve, s e kérdés megoldásának mikéntje döntő szerepet fog játszani Franciaország életének minden jelentősebb területén. A két ország közötti kapcsolat alakulását illetően helyes a követség értékelése. A Követség és a francia Külügyminisztérium közötti kapcsolat abnormális voltára felfigyeltünk és azon túl, hogy vezetőink a francia követnek szóban és írásban felvetették a kérdést, az itteni követség rendezvényein való részvételnél is igyekeztünk - amennyire módunkban áll - érvényesíteni a viszonosság szempontjait. Az, hogy az itteni követség és a Külügyminisztérium között sokkal gyakoribb a személyes érintkezés, mint Párisban nagyrészt abból adódik, hogy már a múlt évben, de ebben az évben még fokozottabban, arra szorítjuk a francia követséget, hogy csak rajtunk keresztül intézhessen bizonyos kérdéseket és csak a mi közvetítésünkkel léphessen érintkezésbe a magyar hivatalos és társadalmi szervezetekkel. Másrészt őszintén meg kell állapítani, hogy a francia követség nagyon éberen figyeli országunk életének megnyilvánulásait és a legkisebb momentumokat is, amelyeket francia szempontból bántónak ítéli, felhasználja egy jegyzékbeli vagy szóbeli interveniálásra. Ilyen szempontból nekünk is aktívabbnak kell lennünk a jövőben. Erre bizonyára számos alkalmat fog adni a fasiszta magyar emigráció franciaországi tevékenysége is. Ezen a téren - az eddigi gyakorlattal ellentétben - határozottabban kívánunk fellépni minden olyan esemény alkalmával, amelyek zavarják - és néha kirívóan - a két ország politikai viszonyát. Általában a követség hivatalos kapcsolatainak kiszélesítésében döntő szerepe kell legyen új követünk kiérkezésének. A francia sajtó velünk szembeni magatartásának értékelésével egyetértünk. A probléma lényegét nem abban látjuk, hogy viszonylag kevés újságíró jár nálunk - 1958. január 1. és december 1. között 24 francia újságíró járt nálunk, ami nem kevés - hanem abban, hogy olyan egységes, irányított ellenállással állunk szemben, amelynek megtöréséhez, vagy akárcsak kisebb réseken való áthatoláshoz a mi adottságaink gyengék, Sajtóirodánk vezető nélkülisége és sajtó attachénk gyakori cseréje vagy hiánya miatt. ,29 A francia gazdasági helyzet és a kulturális élet alakulására, illetve a követség Konzuli Osztályának munkájára vonatkozó értékelést nem közöljük. 169