Garadnai Zoltán: Iratok a magyar-francia kapcsolatok történetéhez (1957-1962)
2. Rész - Dokumentumok
A kapcsolatok minimális voltát azonban elsősorban a francia Külügyminisztérium erősen tartózkodó magatartása okozta. A Külügyminisztérium munkatársai 1958-ban sem változtattak azon a gyakorlaton, hogy a magyar követség rendezvényein nem vettek részt. Az április 4-i fogadáson is, csupán a protokoll egyik beosztottja jelent meg. Ezt követően a követség által rendezett rendezvényeken a Külügyminisztérium tisztviselői egyáltalán nem vettek részt. Hogy mennyire nem kívánnak ezen a helyzeten francia részről változtatni az különösképpen megmutatkozott Sőtér István profesz- szor párisi tárgyalásakon. Mindemellett a protokoll követséggel szembeni magatartása udvarias, de kimért. A követség ügyvivőjét minden hivatalos rendezvényre meghívják. Politikai vonatkozásban De Gaulle hatalomra kerülése előtt a követség tiltakozó jegyzéket nyújtott át a Külügyminisztériumnak amiatt, hogy Franciaország területén a kormány megtűri a magyar emigráns szervezetetek tevékenységét, amelynek bevallott céljuk a Magyar Népköztársaság törvényes rendjének megdöntése. A jegyzéket a Külügyminisztérium válasz nélkül hagyta. Az év folyamán a követség ellen két merényletet követtek el, amelynek nyomán ismét tiltakoztunk és követeltük a bűnösök felelősségre vonását, valamint a háttérben álló politikai erők működésének beszüntetését. A Külügyminisztérium ebben a kérdésben sem adott érdemleges választ, a két merénylő ügyét igyekeznek eltussolni, kártérítési igényünkre nem reagálnak. Abban a tekintetben viszont változás történt, hogy a követség biztonságát megerősítették. Vízumkiadás vonalán sem következett bejavulás francia részről. Az év folyamán két kiemelkedően jelentős visszautasítás történt, Rényi Péter és Bölönyi György esetében. Ennek nyomán magyar részről kénytelenek voltunk az egyik francia újságírót Magyarországról kiutasítani. Pozitív jelként tekinthető viszont, hogy Sőtér István hosszú hallogatás [sic!] után az év végén megkapta a beutazó vízumot. A francia sajtó 1958-ban nem változtatta meg hangját Magyarországgal szemben. Az az elv érvényesült a francia polgári sajtóban, hogy Magyarországról vagy semmit, vagy csak rosszat lehet írni. Nagy Imre és társai elítélése és az ítélet végrehajtása arra adott ürügyet, hogy ismét nagy sajtókampányba kezdjenek ellenünk, amely azonban nem sokáig volt fenntartható. Nagyon viszonylagosan pozitív tudósítást közölt le a Le Monde novemberi számában, amely gazdasági vonatkozásban elismeri az elért eredményeket. Ez volt az első eset, hogy polgári lapban pozitív jellegű megállapodások is megjelentek a magyarországi helyzetről.324 324 A szögerész bal szélén kézzel húzott függőleges vonal látható. 165
