Pálffy Géza: A haditérképészet kezdetei a Habsburg Monarchiában (Budapest, 2011)

3. Egy „családi vállalkozás”: az Angielinik térképészeti tevékenysége

D. NATALE ANGIELINI TÉRKÉPE A KANIZSAI FŐKAPITÁNYSÁGRÓL

gondosabbra sikerült, mint a karlsruhei. Az utóbbi címét viszont szerkesztője szebben rajzolta meg, és mappáját irányrózsával és nem égtájnevekkel orientálta, méghozzá - a bécsihez hasonlóan - a nyomtatott mappák többségénél megszokottól eltérően nem északi, hanem keleti irányba. Ezzel mindketten jól jelezték, hogy az osztrák örökös tartományok védelmét szem előtt tartó bécsi hadvezetés miként szemlélte a számára legfontosabb törökellenes határvidéket, a dunántúli végeket.161 Az oszmánok előrenyomulásának vonalát ugyanakkor mindkét határvidékmappa azonosan jelölte, és mivel Fonyódot még egyértelműen keresztény kézben találjuk, így a térképmásolatok aligha keletkezhettek az 1575 augusztusa utáni időszakban.

Az 1570-es évek legvégére a Kanizsa-patak partján felépült új erődítmények (a stájer segítséggel emelt Bajcsavár,162 valamint Kielmansziget, Újudvar stb.) miatt azonban - a horvát-szlavón területek Angielini-féle térképeihez hasonlóan - hamarosan szükségessé vált a dunántúli végvidékek mappáinak újrarajzolása is. A fentiekben elmondottak ismeretében már nem csodálkozunk azon, hogy ez hamar megtörtént, hiszen a bécsi hadvezetésnek a megfelelő döntésekhez naprakész információkra és térképekre volt szüksége. A kanizsai főkapitányságot az 1580-1590-es évekből új váraival együtt bemutató térkép ugyan eredetiben szintén nem maradt fenn, vagy még valamelyik európai térkép- vagy levéltárban lappang, annak a stockholmi Királyi Hadilevéltár (Kungliga Krigsarkivet) térképgyűjteményében (Handritade kartverk) őrzött egyik - a bécsihez, a karlsruheihez és a drezdaihoz hasonló - váralaprajz- és térképatlaszában valamivel későbbi változatban megtalálható.163 De a Kanizsa vidéki új várak többségét bemutatta Giovanni Jacobo Gasparini eredetiben fennmaradt határvidéktérképe is, amely az 1590-es évek elejének állapotairól adott a bécsi hadvezetés számára meglehetősen pontos tájékoztatást.164

161 E katonai szemléletmódra vö. Pálffy, 2000a. passim.

162 Kovács-Kőfalvi, 2002.; Kramer, 2005.; Pálffy, 2003c.

163 Kisari Bállá, 1996. 57. és 131.: Nr. 70. A 70 x 46 cm méretű, színes, kéziratos térképet ugyan megjelentetője a 17. századra datálta, az azon látható várak ábrázolása azonban egyértelművé teszi, hogy a másolás alapjául szolgáló, eredeti végvidékmappa valamikor 1580 után, de még az említett végvárak 1600. évi eleste előtt készült. Ez is azt mutatja, hogy a keletkezés, azaz az ábrázoltak és a másolás dátumát kéziratos térképek esetében mindenképpen érdemes megkülönböztetnünk! Vö. Domokos, 1999. 112-116., valamint a térkép egy másik, jóval gyengébb minőségi másolata egy stuttgarti atlaszban: Kisari Bállá, 1998. 71. és 148.: Nr. 70. (94 x 66 cm méretben)

164 Pálffy, 2000a. 77-88.

49