Pálffy Géza: A haditérképészet kezdetei a Habsburg Monarchiában (Budapest, 2011)
3. Egy „családi vállalkozás”: az Angielinik térképészeti tevékenysége
3. EGY „CSALÁDI VÁLLALKOZÁS” AZ ANGIELINIK TÉRKÉPÉSZETI TEVÉKENYSÉGE véletlenül - még az 1568. évit is megemlítette,140 ami jól jelezte, hogy a rendszeres felmérések Kanizsa-völgyében valóban ekkor kezdődhettek. Mindezek ismeretében teljesen érthető, hogy Kanizsa átvételét követően nemcsak annak már említett ötszög alaprajzú terve készült el az 1560-as évek utolsó éveiben, hanem sor került a területnek a szó valódi értelemben vett feltérképezésére is. Erről kiválóan tanúskodik Natale Angielini teljesen újonnan előkerült végvidéktérképe141 [Tábla XIV.] a Csepregtől és Szombathelytől délre egészen Pettauig, Varasdig és Szentgyörgyvárig (Durdevac), keleti irányban pedig Szigetvárig és Kaposvárig terjedő országrészről, középpontjában a Kanizsa-patak völgyével - amelyre az új védvonalat építhették -, illetve a szemben fekvő török várrendszerről. Ez utóbbi Szigetvártól nyugatra a somogyi dombvidék jelentősebb átkelői, valamint a Rinya- patak („RIGNA”) és a Dráva mentén fekvő várakra épült,142 amelyeket a szerző kis (török) félholddal látott el. A mappát Angielini maga szignálta („Natale diAngelini fecit”), és magyar mérföldben („Miliaria ongarícha”) megadott vonalas aránymértékkel látta el. Irányrózsát ellenben nem rajzolt térképére, a tájolást a kereten kívülre aranyozott betűkkel, latin nyelven rájegyzett égtájnevekkel jelezte. A mappán szereplő várakon, városokon és kisebb-nagyobb településeken túl a szerző pontozott vonallal jelölte a terület legfontosabb útvonalait is. A térkép bal felső sarka ugyan hiányzik, annak feltételezhetően külön címe nem volt. Végül: Kanizsa környékén az égtájneveknél is megfigyelhető arany színnel Angielini egy jókora területet körberajzolt, amellyel a kanizsai váruradalmat jelölte, méghozzá - nem tévedés - nagyjából éppen annyi, azaz mintegy kéttucatnyi faluval, amellyel az az 1560-as évek szép számmal fennmaradt urbáriumaiban is szerepel.143 Ezekről - az urbárium és saját helyismeretei alapján — nyilvánvalóan a kanizsai udvarbíró (latinul provisor) tájékoztatta ilyen gondosan az itáliai várépítőmestert. Ezen azonban egyáltalán nem kell csodálkoznunk, hiszen a provizornak 1568 nyarán a Kanizsa vára melletti 140 Kelenik, 1995a. 166. és 170. 141 ÖNB Wien, Kartensammlung AB 9.C.I. (Eredeti, 1600 körűire tett datálását a térképtár munkatársai kérésünkre a könyvtári katalógusban készségesen kijavították.) Kereten belüli mérete: 62 x 55 cm, teljes mérete: 64 x 57 cm. Az alább említett vonalas aránymérték a térkép bal alsó, a szerzőséget bizonyító aláírás pedig jobb alsó sarkában, a kereten kívül található. A bécsi kéziratos térképek magyar feltárója e térképet nem ismerhette (vö. Eperjesy, 1928.), hiszen az Osztrák Nemzeti Könyvtár Térképtárát nem vizsgálta át. 142 Vö. Hegyi, 1995. főként 81-97. és Hegyi, 2000. 164-166., 173.: térkép, 184-186. 143 MÓL Budapest, E 156, U. et C. Fasc. 27. Nr. 56-60.: a kanizsai uradalom urbáriumai az 1563., 1564., 1567. és 1568. esztendőkből; vö. még az irodalomból és az újabb kutatásokból: Vándor, 1994. 294-296. és Kenyeres, 2002. 277-278. 44
