Pálffy Géza: A haditérképészet kezdetei a Habsburg Monarchiában (Budapest, 2011)

3. Egy „családi vállalkozás”: az Angielinik térképészeti tevékenysége

D. NATALE ANGIEL1NI TÉRKÉPE A KANIZSAI FŐKAPITÁNYSÁGRÓL

mocsár lecsapolására kirendelt Pietro Feraboscóval és Giovanni Sallustio Peruzzival is szorosan együtt kellett működnie.144

A végvidéktérkép készítési idejét bizonyosan 1568 tavasza utánra datálhatjuk, hiszen azon egyrészt Kanizsa már ötszög alaprajzú tervével tűnik fel, másrészt a Thury György által 1568-ban megerősített Kéthely („KETHEL") és Szőcsény várait („SEZCEN”, még Somogy megyében)145 szintén keresztény fennhatóság alatt találjuk. Az 1577 utáni években a mocsaras Kanizsa-patak mentén épült új várak és őrhelyek (például Bajcsavár, Kielmansziget, Újudvar stb.)146 közül ellenben egyet sem találunk rajta. Az utóbb említett Kielmansziget elődje,147 a patak bal partján fekvő Sárkánysziget vára („ZYGETYSARKAN”) viszont még szépen látható. De a Balaton déli partján ott találjuk Fonyódot is („FANOT” felirattal), amelyet a törökök 1575 augusztusában vettek be és romboltak le148 azután, hogy oda a birtokos Magyar Bálint magánkatonasága mellé már átmenetileg 1567-ben, majd 1570-től rendes királyi őrség került.149 Talán nem véletlen az sem, hogy a Fonyóddal szemben 1570 őszére már részben felépített Bézseny török ellenvára150 nem látható a mappán; noha erről 1570 végén már nem először hallottak Bécsben, és a helyi török erők itteni erődítési munkái miatt a bézsenyi váracskáról Kanizsán állandó információkkal rendelkeztek. Mindezt azért is különleges datáló tényezőnek tarthatjuk, mert a térkép szerzője még olyan finomságokra is figyelt, pontosabban a kanizsai magyar főtisztektől olyan részletekről is értesülést kapott, hogy a török területen fekvő, de már az 1556. évi sikeres keresztény hadjáratban lerombolt Korotna várát („KHOROTNA”)151 - nyilván elpusztított voltára utalva - a többi oszmán erősséggel ellentétben nem látta el tornyán kis félholddal. De Angielini még azt is megtudta, hogy az 1546 után egy évtizeden át keresztény véghelyként szolgáló Pácod vára és települése (a Rinya jobb partján) ekkor már teljesen elpusztult helység volt, hiszen

144 II. Miksa rendelete a Magyar Kamarához. 1568. jún. 21., Bécs: Kreyczi, 1887. CV1L: Nr. 4419.

145 Vándor, 1994. 288-290. és 341-342.

146 Kelenik, 1995., vö. még Pálffy, 1995. 168-170. és Pálffy, 2003c.

147 A váracskára lásd Pálffy, 1996b. 163-174.

148 Hóvári, 1985. 152-153.

149 1567: ÖStA Wien, KA HKR Prot. Reg. Bd. 148. föl. 5. 1567. jan„ föl. 83. 1567. dec. 24. és föl. 130. 1568. ápr.; 1570: ÖStA Wien, KA HKR Prot. Reg. Bd. 151. föl. 171. 1570. dec. 14.

150 Takáts, 1928. 255.; Hóvári, 1985. 148.; Magyar-Nováki, 2005. 45-47., vö. még: ÖStA Wien, KA HKR Prot. Exp. Bd. 151. föl. 150-151. Eck Graf zu Salm und Neuburg jelentése az Udvari Haditanácshoz. 1570. nov. 5.

151 Korotna (másként Korokna) bevételére és elpusztulására: Solymosi, 1979. 79-82.

45