Pálffy Géza: A haditérképészet kezdetei a Habsburg Monarchiában (Budapest, 2011)
3. Egy „családi vállalkozás”: az Angielinik térképészeti tevékenysége
C. TÉRKÉPEZÉSI MUNKÁLATOK A FELSŐ-MAGYARORSZÁGI HATÁRVIDÉKEN „Őfelsége ezen [visszafoglalt] helyeket megismerhesse.”'22, (Nyilván nem őt küldték volna e megbízatásra, ha már nem ismerték volna a térképezés terén tanúsított komolyabb tapasztalatait, ami szintén erősíti a horvát-szlavón határvidéktérképre vonatkozó szerzőségét.) A tiszántúli országrész és az események eredetileg nyilván rajzolt, majd kifestett ábrázolása annyira elnyerte az uralkodó tetszését, hogy annak nyomtatásban való megjelenését is engedélyezte az itáliai mester számára - amint ezt Angielini ugyancsak maga árulta el kommentárjában.123 124 A rézmetszet így talán még 1565 legvégén vagy a következő esztendőben láthatott napvilágot. Rendelkezésünkre áll azonban a nyomtatvány alapjául szolgáló egykori Angielini- rajznak ha nem is eredeti, de bizonyosan az eredeti alapján 1574 vége előtt készült másolata is, noha erre ez ideig az egymással párhuzamosan vizsgálódó térképészeti és hadtörténeti kutatás nem figyelt fel. A díszesebb bécsi kódexben ugyanis (de csakis ebben) - Szatmár modern alaprajzai [Tábla XVIII-XIX.] mellett125 - ott találjuk a vár 1565. évi visszafoglalási kísérletét bemutató, erdélyi-török ellenakció gyönyörűen megfestett ábrázolását [XIII.] is.126 A metszet és a színes kép persze nem teljesen azonos, hiszen az előbbi — címének és az uralkodó tájékoztatásának megfelelően - jóval nagyobb területet (Szerencstől Munkácson és Huszton át Nagybányáig és Erdődig) ábrázol. Az utóbbi - legalábbis mostani állapotában - viszont sokkal kisebbet, csak Szatmár szűkebb vidékét és így csupán a májusi visszafoglalási kísérletet, de mindezt jóval részletesebben mutatja. Rokonságuk ugyanakkor mind tartalmuk, mind hasonló ábrázolásmódjuk okán vitathatatlan. A bécsi atlaszbeli példánynak az eredetiről való készültét támasztják alá olasz nyelvű magyarázó feliratai is. Angielini 1565-ben ugyanis saját vázlatát eredetileg nyilván nem németül, hanem olaszul kommentálta. A császárnak ajánlott metszetre persze ezek nem 123 „Ich Natal de Angelini, högstgedachter Khay[serlicher] M[ajestä]t etc. Paumaister, wie jch auff Irer M[ajestä]t Beuelich hinab jn das hör, damit Ir M[ajestä]t sölher Örter wissen hette, geschickht worden, alles vleißiggemacht vnd beschriben..." OSzK Budapest, App. M. 131.; Szathmáry, 1993. 3. 124 „darumben mir Ir M[ajestä]t die Gnad geben, solches jn druckh auß geen zulassen." Uo. 125 ÖNB Wien, Handschriftensammlung Cod. 8609. föl. 74r. és a szigettel együtt ábrázolva: föl. 80r. Szatmár alaprajzaira újabban összefoglalóan (a korábbi magyar és román irodalommal): Szőcs, 2006. 126 ÖNB Wien, Handschriftensammlung Cod. 8609. föl. 77v-78r. Mérete: 76 x 48,5 cm. Borbély, 1932. 174-176. és Österreich und die Osmanen, 1983. 95.: Nr. 139. - az ábrázolást mindkettő tévesen 1554-re keltezte, noha a helytelen datálást közben Balogh Jolán már részben korrigálta. Balogh, 1974. 91.: 52. jegyzet; Balogh, 1975. 105.: 52. jegyzet; vö. az újabb irodalomból már helyes datálással Szőcs, 2006. 85. és Kljajic-Lapaine, 2007. 189. 39
