Pálffy Géza: A haditérképészet kezdetei a Habsburg Monarchiában (Budapest, 2011)

3. Egy „családi vállalkozás”: az Angielinik térképészeti tevékenysége

3. EGY „CSALÁDI VÁLLALKOZÁS”: AZ ANGIELINIK TÉRKÉPÉSZETI TEVÉKENYSÉGE

kerülhettek, azokat egy jelentősen kibővített, német nyelvű és pontokba szedett magyarázat váltotta fel - amint ez a korabeli nyomtatványokon szokás volt.

Rendkívül figyelemreméltó ugyanakkor, hogy a nyomtatványon Szatmár várának régebbi, még a nagy átépítés előtti, négyszög alakú alaprajza látható, ami megfelel az újabb várépítészeti kutatások eredményeinek, miszerint a végvár szabályos ötszög alakú, fülesbástyás erődítménye - Cesaro Baldigara 1564. évi terve alapján - végül 1565 tavaszától az 1570-es évek elejére, elsősorban Giulio Baldigara vezetésével épült meg.127 Az 1574 vége előtt készült másolaton viszont, noha az kétségkívül az 1565 késő tavaszi eseményeket ábrázolja, Szatmár már az 1560-as évek végétől nagyobb mértékben kiépült, ötszög alakú, fülesbástyás alaprajzával szerepel. Ez másként nem képzelhető el, minthogy a bécsi atlasz összeállítója, talán Paolo Angielini vagy valamelyik várépítész-társa, a szatmári vár alaprajzán - jól ismerve az ott időközben végbement átépítést, vagy legalábbis követve az albumba három lappal korábban, illetve két lappal később bekerült, említett ötszögű Szatmár-alaprajzokat128 [Tábla XVIII-XIX.] - javítást hajtott végre az eredeti, Natale Angielini-féle változathoz képest. Az sem zárható ugyanakkor ki, hogy Natale metszetének várábrázolása pontatlan, ennek viszont a meglehetősen gondos folyóábrázolás ellentmond. (A kérdést így a Szatmár erődítésére vonatkozó további speciális kutatásoknak kell tisztázniuk.)

Hasonlóan különleges utat járt be Nicolo Angielininek egyedül a karlsruhei atlaszban szignált Felső-Magyarország térképe [XI.] („Superior Vngaria - Nicolo Angielini”)}29 A bécsi kódexben található Felső-Magyarország mappán [X.] ugyanis nem szerepel a neve, ennek felirata csupán „SVPERIOR VNGARIA”, és ez a változat valamivel kisebb a németországinál.130 A végvidéktérkép eredeti példányát Nicolo Angielini 1565-ben készíthette, amikor - nyilván bátyja oldalán - részt vehetett

127 Domokos, 2000. 82-84., 91-92.: Nr. I. és 13-15. ábra; Szőcs, 2006. 85-85., a régebbi irodalomból vö. még Fodor, 1956. 3-4. sz. 64-67.

128 ÖNB Wien, Handschriftensammlung Cod. 8609. föl. 74r., közölte: Balogh, 1974. 61.: Nr. 55.; Balogh, 1975. 106.: Nr. 55., vö. még Domokos, 1997b. 199.: Nr. 16. és Farbaky, 2005. 143., ill. ÖNB Wien, Handschriftensammlung Cod. 8609. föl. 80r. és Kljajic-Lapaine, 2007. 189. E Szatmár-alaprajzokat tehát eredetileg szinte biztosan nem Nicolo Angielini, hanem feltételezhetően Cesaro Baldigara vagy valamelyik másik itáliai várépítész-társuk szerkesztette, és csak- mint látni fogjuk, a karlsruhei és a drezdai kötetbe való - másolás, esetleg a Cesaro Baldigara melletti felmérő-rajzoló tevékenység köthető Nicolo Angielini nevéhez.

129 BGLA Karlsruhe, Gebundene Karte und Pläne Hfk. Bd. XV. fol. 3. Mérete: 82,5 x 55 cm. Kiadásai: Brichzin, 1992. Belső borító, Nr. 3.; Krompotic, 1997. 202.: Nr. 128. és Kisari Balla, 2000. 526-527.: Nr. 267-268.

130 ÖNB Wien, Handschriftensammlung Cod. 8609. fol. 6. Mérete: 72,5 x 53 cm. (Eddig kiadatlan.)

40