Pálffy Géza: A haditérképészet kezdetei a Habsburg Monarchiában (Budapest, 2011)

3. Egy „családi vállalkozás”: az Angielinik térképészeti tevékenysége

3. EGY „CSALÁDI VÁLLALKOZÁS”:

AZ ANGIELINIK TÉRKÉPÉSZETI TEVÉKENYSÉGE

cl. Térképkészítésre- szakosodott várépítészek eddig ismeretlen mappái

Bár ez ideig egyedül Nicolo Angielini térképészeti tevékenységéről tudott a kutatás,82 az újonnan előkerült adatok alapján kétségkívül kijelenthetjük, hogy mind Natale, mind Nicolo, mind az előbbi fia, Paolo meglehetősen magas szinten művelte a térképkészítés mesterségét. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy ők a 17. század második felétől már önálló mesterségként alkotó haditérképészek (Militärkartograph)8316. századi különleges elődei voltak. A magyar és a horvát hadszíntéren ez időben szolgált várépítő mesterek között ugyanis már kimutatható egyfajta, bár nem szigorúan vett specializálódás vagy modern kifejezéssel élve szakmai differenciálódás. Míg ugyanis a Baldigara-testvérek vagy Pietro Ferabosco elsősorban erődítmények tervezésében és az építkezések átfogó irányításában jeleskedtek,84 85 addig például Giulio Turco - mintegy a későbbi hadmérnökök (Militäringenieur)83 különleges elődeként - várfelmérési rajzok készítésére specializálta magát; ehhez lehetett talán legnagyobb tehetsége, vagy erre tartotta őt legalkalmasabbnak a Haditanács. Erre utalnak legalábbis a dunántúli végvárak 1571-1572-ben többnyire általa készített és napjainkig fennmaradt nevezetes alaprajzai.86 Az Angielinik ugyanakkor egyes várak felmérésén túl - úgy tűnik - elsősorban a végházak alkotta határvidék, azaz a törökellenes magyar és horvát hadszíntér esetében a végvidéki főkapitányságok (Grenzoberhauptmannschaft, Grenzgebiet)87 feltérképezésére, azaz ezek végvár- övezet-mappáinak megrajzolására specializálódtak. Ráadásul ezt egyfajta „családi vállalkozás” keretében tették, azaz éveken át szorgalmasan összedolgoztak, sőt 82 Lásd az 1-2. jegyzetben részletesen idézett irodalmat.

83 Vö. pl. Bonacker, 1957. 92-135.

84 Domokos, 2000. 30-52. és Maggiorotti-Banfi, 1933. 156-173.

85 Vö. egy kiváló példa Dörflinger, 1978.

86 A Turco-féle vizsgálat újabb datálása: Pálffy, 1999. 202-203., vö. még 1572. dec. 1. előtti halálára: Kreyczi, 1894. V.: Nr. 11532.

87 Ezekre újabban Pálffy, 1996a. 192-199., ill. a Dunántúl kapcsán Pálffy, 1999. 134-141.

27