A nagy-károlyi gróf Károlyi család összes jószágainak birtoklási története második kötet (Budapest, 1911)

kapta s be is iktattatta magát s a falut elfoglalta erőszakkal. 1596-ban elpusztult. Szénásy István veje Barcsay János ugyan visszaszerezte, de nem adományképen, hanem zálogjogon. 1665-ben Barcsay János unokája Fráter István birta.

1 1715-ben Fráter Ferencz tiltakozott, hogy a pusztát a fiscus elfoglalta,

2 de nem volt foganatja a tiltakozásnak. A Harruckern család ezt a pusztát mindig legelőnek használta és arendába adta. 1788-ban is még az egész Szénás legelő volt. 1798-ban, mint már említettük, a gróf Károlyi családnak jutott 1470 hold híján, de ezt a részt is 1860 körül megvette gróf Károlyi György. 1818-ban Szénáson 200 telekből álló kis napszámos falut alapított a grófi család, melyet 1854-ben Szénás déli határára telepítettek át. Ez a telepítés a mai Szénás község. A Harruckern örökségből ezek jutottak 1827-ben a gr. Károlyi férfiág között osztályra. Azonban még vissza kell térnünk a Harruckern osztályra. Ugyanis 1798-ban a csabai osztályrészt özv. br. Siskovich Józsefné, szül. báró Harruckern Borbála kapta. Özv. br. Siskovichné az ő csabai osztályrészét zálogba, illetve örökre eladta özv. gróf Károlyi Antalnénak szül. br. Harruckern Jozefának és a Stockhammer utódoknak, a kik a zálogösszeget, 415,216 rfrt 19 krt^ továbbá a kikötött évjáradékot, még pedig az első évben 15,000 rfrtot, a következőkben 12,000 rfrtot közösen fizették s így a zálogba adó grófnőnek halála után 1 Harr. H. No. 44. 2 Harr. V. No. 25.