A nagy-károlyi gróf Károlyi család összes jószágainak birtoklási története második kötet (Budapest, 1911)

egyetlen egy embernek nem mondottam én, mert ismertem jónak lenni, mert én az egy Szűcs Tamáson kívül paraszt embernek egynek sem hiszek; azért hogy Nagyságodat Síik uram unszolta, azt egyéb én nálam senki nem tudja, nem is akarom, hogy tudja, mert ha kézhez teheti Nagyságod, a minthogy segélje is az én Istenem Nagyságodat, szemben lehetek Nagyságoddal, adja az én Istenem, hogy lehessek, én elhiszem, hogy megörvendeztetem én Nagyságodat, másodszor ilyen jószágért maga is ne szánja fáradságát; mivel most közelebb leszön Nagyságod Bécshöz, ugy tudom nem lösz héjába a munka. Mostan is várom az Nagyságod kegyelmes válaszát, úgy ennek utánna is mivel Nagyságodnak vagyon olyan embere, a ki mindenkor én hozzám eljöhet, csak magát ne nevezze, itten őtet senki nem tudakozza, mostan is ezön fiamat az kecskeméti vásárra feleségostül bocsátottam el, hogy annál inkább ne véljék, hogy micsoda dologban járna, hanem kérőm Nagyságodat, mint Kegyelmes Uramat, ne tartóztassa sokáig Nagyságod. Ennek a fiamnak, úgy mint magamnak, beszéd szerént való akaratját bátorságosan kiadhatja Nagyságod. íratott Mező-Vásárhelyen 1721 márcz. 7. Nagyságod igaz szolgája Pap György minden jót kívánok.» Barkőczy Krisztina aug. 22-én válaszol férjének az aug. 10-ki kifakadására, végtelen érdekesen írja le benne az adósságtól való irtózását s kéri férjét, hogy ezt ne tulajdonítsa neki vétkül. Mikor azután Jasztrabszky jelenti neki, hogy milyen előnyös volt ez a vásárhelyi vétel, akkor már, szept. 14-én így ír férjének: ((Hiszen szívem, kinek ne tetszenék az a jószág? a mely minden gond, fáradság nélkül a sex percentumot nemcsak duplán, sőt triplán is kihozza, még a réven