A nagy-károlyi gróf Károlyi család összes jószágainak birtoklási története második kötet (Budapest, 1911)

kívül is.

1 De édesem, azon csudálkozom, hogy adja el, a ki csak feje vakságába rá nem szorul, meg sem foghatom, mi oka.» Az oka az, hogy maga a császár is közbevetette magát, hisz Károlyi Sándor jórészben egymaga végezte az egész kormányrendszer reorganísatióját s a pragmática sanctio kérdésének eldöntésekor 13 vármegye szavazatát biztosította az uralkodóháznak. Megkapván az adománylevelet, gróf Károlyi Sándor első gondja volt, hogy e birtokot jövedelmezővé tegye, a két mezővárost s a puszta falvakat benépesítse, s ezért mindenféle engedményekben és kedvezményekben részesítette úgy ő, mint utána fia Ferencz, a jobbágyokat. Különösen Vásárhely élvezte a legnagyobb mértékben a gróf Károlyiak jótéteményeit. Református lévén a jobbágyság, biztosították nekik vallásuk szabad gyakorolhatását. Erre vonatkozólag írja még 1722 nov. 29-én Pozsonyból Károlyi Sándor nejének: «Az Vásárhelyiek pedig securitást kívántának vallásokról, meg is adtam részemről nekik, lássa a császár s az ország.» De az úrbéri szolgálatok alól is felmentették őket, a nagy kiterjedésű határt csekély évi bérért átengedték, csakhogy szaporodjanak és gyarapodjanak. Ily dédelgetés mellett nem csoda, hogy a vásárhelyiek, kiket már Bercsényi is rossz fizetőknek ismert, 1756-ban, tehát 33 év múlva, midőn Károlyi Ferencz gróf a várost új úrbéri szabályzat alá akarta vonni, a mihez pedig a törvény értelmében terjes joga volt, nyiltan elleneszegült határozatának, noha más földesurakhoz képest ekkor sem kívánt tőlük áldozatot s ezt is csak a szegénység javára akarta. 1 A böldi révet érti.