Géresi Kálmán: A nagy-károlyi gróf Károlyi-család oklevéltára ötödik kötet (Budapest, 1897)

szerencsés jó egésségbe, s adjon Isten örvendetes hírt hallanom Kegyelmedről, maradván Károly 19 Novembris 1703. igaz hites társa B. K. P. S. Itt mindenütt igen foly az híre, hogy Kegyelmed mint megverte az ráczokat, Kecskeméten hányják az kótya vetyét, talán betölti Isten még az parasztok prófétiáját. Külsején: Tekéntetes és nagyságos Károlyi Sándor uramnak nekem kedves uramnak ő Kegyelmének Szolnok, Berény, Szécsény. Negyedrét, eredeti, pecséttel. XXXVII. Károlyi Sándor Winkler Farkas kapitánynak hadi rendeleteket ád. Privigye, 1/03. nov. 23. Szolgálok Kegyelmednek. Én ide szerencsésen az hadakkal elérkezvén, innét Bajmóczrul az ellenség elszaladott Trenchén felé, az holott reménylem conjungálta már is magát az gyalogságával. Minthogy az alteláriája *) itten Bajmóczon vagyon, ha csak bízik erejéhez és kívánja alteláriáját megtartani, nem igen fog bennünket magától messzire hagyni. Kegyelmed annak okáért Raicz és Zolna táján oly vigyázásban légyen minden hadaival együtt, hogy mihelyt ellenségnek szándékát Kegyelmed megértheti, azonnal éjjel s nappal tudósítani el ne mulasson, hogy annyival is inkább az hadakat jó rendben vévén, hazánk szabadsága mellett alkalmatosabban harczolhassunk. Kegyelmed is az hadait el ne hagyja széledni, hanem ezer vigyázásban lévén, ha ugyan ellenségünk felénk szándékozna jőni, az hegyeken által s szoros passusokon puskázzon vélek, hogy azon puskázás alatt velem Kegyelmed con*) Artilleriája.