Géresi Kálmán: A nagy-károlyi gróf Károlyi-család oklevéltára ötödik kötet (Budapest, 1897)

jungálhassa magát és unitis viribus nekiek resistálhassunk; Istenben bízván, megsegíttetünk. Az tudósítást mindenféle hírekről Kegyelmed el ne mulassa, számát is hadainak hozzám béküldje. Ezzel Isten éltesse Kegyelmedet. Privigyén 23 Novembr. 1703. Kegyelmednek jóakarója Károlyi Sándor. Külsején: Generoso dominó Volífgango Winkler, Celsissimi Principis ac D. D. Francisci Rákóczy Capitaneo etc. Rajcz, Zolna vei ubi. Félív papíron, eredeti, pecséttel. XXXVIII. Károlyi S. Bercsényit Bajmócz megszállásáról és hadi terveiről tudósítja. Privigye, 1703. nov. 23. Méltóságos Generális, nekem nagy jó Uram. Én Isten jóvoltából szerencsésen érkeztem ide; az hadat nagy confusiókban találtam, az szegénység az szaladván előtte az németnek. Sok istentelenséget követtenek el az katonák, kiért is ma mind magok mind az tiszt szenvedtenek bővségesen; mostan már nincsen panaszom reájok. Istennek hála mindnyájan együtt vagyunk, egyéb csonkulás nincsen az ezerekben, hanem hogy a bagaziája ottan maradván, azzal maradott és oda vissza vonódott, kire nézve ha Nagyságod maga ottan marad is, az minthogy szükséges is, az bagaziánkat indítani méltóztassék jó renddel, hogy a tisztek és szegény katonaság kárt ne valljon jószágocskájában. Az ellenség innét bizonyosan elmenvén, mint megírtam, tegnap érkezett Zlekóra, ki ide három mérföld, az éjjel ottan hált; az mieink Túróczból már 9 órakor reggel itten voltának, nyomon persequálták, úgy hiszem volt csité patéjok, ha csak előtalált négy szekér hordó bor meg nem gátolta. Az gyalogság pedig Ricsánnal Rajczon lévén, fel verettetett az mieinktől, s confusióba esvén, az magyarja mind széjjel oszlott, maga Trencsén felé nyomult, az mieink utána; mosV. köt. 4