Géresi Kálmán: A nagy-károlyi gróf Károlyi-család oklevéltára ötödik kötet (Budapest, 1897)

CCCXLII. A fejedelem levele Károlyihoz. (Eger, iyoó. ápr. 14* ) Isten minden jókkal áldja meg Kegyelmedet, szíbül kívánom. Jóllehet az occurrentiákrul egyébrül nem tudósíthatom Kegyelmedet, hanem az melyeket utolsó levelemben tudtára adtam Kegyelmednek: mindazonáltal reflectálván magamat, hogy az abrukbányai inspectióra senkit sem denomináltam, levelem vivő Grabarits által újonnan kívántam Kegyelmednek tudtára adni, hogy jóllehet az Kegyelmed opinióját óránkint várom, most még mindazonáltal, az ott ben maradó hadak és vidékek kormányoztatására Jósika Dánielen kívül jobbat s alkalmatosabbat nem tapasztalok. Grabarits az előbbeni hivatalja szerint az arany váltásra s oeconomiákra, s alatta Bágyoni és Kárántsi vigyázhatnak. De mind ezek instructiójokat Kegyeímedtül fogják várni, mivel az oda való conjuncturákat (melyek az hadakozásban naponkint változni szoktak) jobban által láthatja Kegyelmed, a mint is mind azokat Kegyelmed tapasztalt sinceritására és dexteritására bizom. Jóllehet már az Kegyelmednek küldött ezer aranyat sokfelé assignáltam, hogyha mindazonáltal ha még Kegyelmed kezénél maradtak volna, és az assignatiók megfizetésére szüksége Kegyelmednek reájok nem lészen, adattassa Kegyelmed az említett Grabarits adjutántom kezéhez, mivel a mostani szükséghez képest nem szintén annyi költséget adhattam kezéhez, a mennyit kívántunk volna. Kegyelmednek igaz jóakaratbul szolgáló barátja F. P. Rákóczi m. pr. Eredeti. (Rákóczi-levelek, 209.) *) Ezen kelet alatt van közölve az Archívum Rakoczianumban, I, 526. lap.